Schmid Antal: Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére (Pozsony, 1834)

39 elébe hurczolák; itt szorgosan megmotóztatott, de semmisem találtatott nála, több felvilágositás nem nyerethetett tőle; sem hamis vallomás, sem tolvajság nem süle rá. Már kezdének vele ugy bánni mint varázsnokkal, midőn egész nyugodtan igy szóla a' törvényszékhez: „Bámulástok nagy gyönyört okoza nekem, 's magam is megvallom, van gyanútoknak néminemű kis oka; de én hosszú időt értem, 's éltemet magányul élvén, igy még pusztában is bőven találhatok vizsgálódásra okokat. Egy tevenyomra akadtam, mellynek tulajdonositól el kellett futnia, mivel semmi emberi nyomot nem vevék az uton észre; láttam, hogy egyik szemén vak vala, mivel a' füvet utjának csak egyik felén ette le, a' gyenge nyomásból pedig következtethetém, egyik lába' sántaságát, mivel az alig illette a' homokot. Hogy az állat egy fogát veszté, kivehetém, mert a' növény' leharapásánál annak közepén egy kis rész sértetlenül maradt. Mi most már terhét illeti, a' sürgölődő hangyákról megtudtam, hogy egyik oldalon élettel, a' légy seregről pedig, hogy másikon mézzel vala terhelve." Egy jámfcor statuspolgárnak hitvallása. Hiszem, hogy minden ember testvér, azaz, égy közös atya' gyermeke. Hiszem, hogy a' vallás' lelke: az Isten' és felebarát' szeretete. Hiszem, hogy mit a' törvények' védelme alatt kerestem , sérthetetlen tulajdonom. Hiszem, hogy kötelességem, annak egy részét a' társaság' fentartására, azaz, annak szükségeire szentelnem. Hiszem, hogy az én és csaladom' bátorsága a' köz bátorságban alapul, következőleg köteleztetem, vagyonommal és véremmel annak fentartásáért áldozni. Hiszem, hogy a' földmivelés minden táplálatnak forrása, 's a' statusnak legfőbb támasza. Hiszem, hogy a' kereskedés és gyárok biztos előmozdítói a' status' jólétének. Hiszem, hogy a' müszeri mesterségek tiszteletesebbek a' szép művészeteknél 's a' tanultság utánna van az oeconomiának. Hiszem, hogy egyik legnemesebb kötelessége a' statusnak és egyes jó polgárnak a' szegénység iránti gondosság; de a' szívnek ezen igazi religioja nem egyedül alamizsna osztogatásban áll, hanem cselekvésben és tanácslásban, védelemben és az ártatlanságnak 's érdemnek megkülönzésében, az özvegyek' és árvák' könnyeinek nyájassággal letörlésében, a' henye koldulónak pedig munkásság' és szorgalom' ösvényére utasításában. Hiszem, hogy bátorság, vitézség és honszeretet rényei az embernek, 's a' statusra nézve legsikeresebbek. Eredeti mese. Sült, főtt a' konyhában; sok éhes vendég, köztök egy két ingyen elő is, várta a' nagy ebédet. De bezzeg várhattak, mert mig ők éheztek, zaj támada a' feljebb tisztelt konyhán, a' nagy érdemű edények közt. A' potrohos kásás-fazék kezdte el a' csetépatét, hatalmas dölyfében leföcsölvén szomszédját. „Hogyan merészlesz lepiszkolni," mondáa'kis lábas, ki bízván három lábában, legelső bátorkodók megtámadni a' kásás despotát „nem tudod, hogy mi benned fő még csak nem is étel, mert nálunk még a' gyermekeknek is csak rántotta kell, az pedig bennem készül." — „Hát tőlem nem rettegsz ?" fenyegeté a' nyárs „biz' agyon szúrnálak, ha az ebéd' legjobb része hátamon nem volna!" — 5

?Még ma a' képedre mászok" dorgála a' fedő „csak el ne ismerd, hogy én vagyok kalap, 's én teszek urat a' háznál." — „Hm! hm!" dünnyögé a' vasmacska „még ma irántam is elfelej'tik a' tiszteletet, pedig ha én nem vagyok, ki a' tüzet tartom, ugy dideregnének mindnyájan, hogy foguk is vaczogna , 's a' nap se forralhatná fel őket." — „Vas és cserép! vas és cserép!" kiabálá a' serpenyő, jó izün nevetvén öntartósságához hasonlított törékenységén a' többi edénynek. „Bolondok" szólt a' reszelő „csak egy kis tormát orrotok alá!