Schmid Antal: Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére (Pozsony, 1834)

33 I I L L K R T A R, [Martius 22-ki resztény vallás' világa tészen tévelygéssé, de bizonyosan legala-posabb hiedelem minden pogány hiedelem közt. Voltak e a' magyaroknak bálványaik ? A' régibb irók egyenesen nem állitják, de Páriz Pápai említi, a' régi magyaroknál szokás volt, hogy a' vőlegény valamelly házi- istent képező ezüst bálványt adott mátkájának jegybe, hasonlóul a' hölgy is eljegyzőjének, 's ezt mind ketten nyakukban hordák egész éltökben. Azonban régibb irók mint Theophanes, Cedrenus és Malala említik azt, hogy a' hunnusoknak bálványaik voltak, 's innen igen gyanítható, hogy a' velők rokon magyarok setn voltak olyanok nélkül, noha ellenben a' vatieani emlék, mellyet Desericz atya hozott fényre, világosan azt mondja, hogy a' XIII. században pogányok voltak ugyan az Asiában talált magyarok, de nem bálványimádók. Templomaik, kápolnáik vagy mecsetjeik ugy látszik nem voltak őseinknek, hanem kutak, fák, kövek és források mellett áldoztak, mi vándorlásuk alatt igen természetes vala, sőt vallásuknak a' keresztény vallás előtt ingadozása alatt is; kétséges azonban, nem voltak e ilyes épületeik hazájukban, mig vallásuk virágzott. A' frigyre esküvő ős magyarok megvágván kardal vagy késsel karjukat, csészébe ereszték véröket, 's azt mindnyájan megkóstolák, kik a' frigynek részesei voltak, ezt tartván az adott hit' legerősebb pecsétjeül. Anonymus azt mondja: ,,A' negyedik esküpont így vala: Ha valaki maradékaik közül (a' hét magyaroknak) hütelen lenne a' vezéri személy iránt, 's a' közt és rokonjai közt meghasonlást okozna, a' vétkesnek vére ugy öntessék ki, mint övék az esküvésben, mellyet Almus vezérnek tettenek." Megkóstolás után nyilat, bárdot és kardot mártának a' vérbe, 's egymásnak Ígéretekkel kötelezkedtek le. Arra azután bort ittak, nem csak magok a' frigykötők, hanem a' legfőbb emberek is körülöttők. E' mellett farkasra, kutyára 's más ily állatra is esküdtek, azaz, a'kutyát, mindenik esküvő fél kardot rántván, darabokra vagdalták, mondván „igy vesszen el, ki e' kötést megszegi köztünk." Elétbölcseség. Az ember csak annyit tehet, hogy léteié kövét tettekkel töltheti le; de a' következés < felsőbb' lény ajándéka. A' mi nekünk legjobb , magunktól kell v< nünk, nem másoktól. Nincs e' világon szebb szenvedelem a' 1 ládatosságnál. Napló. Martius 22-kén 1782. VI. Pius római pá Bécsbe megérkezik, hogy II. Jós császárral némely egyházi dolgok f lől értekezzék. — 23-kán 1819. Kotzebue, híres iró, Mai heimban Sand nevű theologiát tanú által önházában meggyilkoltatik. — 24-kén 1603. Erzsébet Angolország' k rálynéja, miután hosszas bölcs koi mánya által nemzetét belső 's külsc képen felemelte, 's Angliának mostar politicai nagyságát megalapította, s néptől méltán siratva meghal. — 25-kén 1799. Karoly föherczeg Jourda franczia hadivezéren Stockachnál dia dalmaskodik. — 26-kán 1816. I. Sándor orosz császá Karamsin status-tanácsnok által szerkeztetett „Oroszország története" czimű munkának kiadására 60,000 rubel (90,000 forintot) rendel. — 27-kén 1804. A' franczia senatus Buonaparte consulnak felirást (adressej küld, mellyben értésére adatik , hogy a' legfőbb hatalmat nemzetségénél örökösítse. — 28-kán 1808. 1-ső Ferencz' franczia királynak kardja Madridból Párisba küldetik, hogy Spanyolországban még csak ne is gondolkodjanak arról, hogy franczia fejedelem valaha spanyol fogságban volt. POZSONYBAN, ifj. S c h m i d Antal betüjivel és költségén,