Schmid Antal: Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére (Pozsony, 1834)

180 FILLÉRTÁR. [Aogusfus' 2-kán zérlete alatt menendek veletök, hová nélkülem parancsomnak engedve menni vonakodtok." Augustus' 14-kén elindult a' tolnai mcző­rül és Battáig nyomult. Néhány követ előre sietett a' szomszéd falukban és városokban el­szórt hadi nép' összegyűjtésére. Tomory is elő­hivatott, és sok tanácskozás után, végre, miről régen kellett volna, fővezérről is kezdtek gon­dolkdoni. A' szavak' töbsége Tomory Pálra esett, mások a' szepesi grófot Zápolya Györ­gyöt akarták. Mind ketten vonakodtak elfogad­ni; a' kalocsai érsek klastromi fogadását hozá fel ellene, 's inkább engedelmeskedni mint pa­rancsolni megszöktet, azon kivul tapasztalat­lanságát 's erőtlenségét; alkalmasabnak vélvén a' nádort, 's az erdélyi vajdát, kik fegy­verben, nagy seregek' vezérletében 's veszé­lyes vállatatokban jártas és próbált emberek. Oly háborút, mint ezen következendő leend, ő soha sem látott, nem hogy képes lenne veze­tékelni, azért a' királyi legnehezebb kegy vesz­tés alatt sem vállalhat el fővezérséget. — Zá­polya György fiatalságát kivánta tekintetbe vé­tetni, 's a' mellett azt, hogy ő a' haditudomány­ból semmit sem tud, nem forgatván még eddig egyebüt fegyvert, mint lovag és bajnok tusák­nál. Végre csakugyan engedett Zápolya a' király' parancsának 's töbség' akaratjának, de oly feltétel alatt, hogy ő csak Tomory mellé adassék, 's mihelyt bátyja, a' vajda, megérke­zik, felmentessék. Ekkor egyenesen engedel­messég parancsoltatott Tomorynak, ellenmon­dása többé meg sem hallgattatván. Mohácshoz küldetének a' vezérek néhány főemberekkel a' tábor' és csatapiacz' kimérésére. Battán felül két ágra szakad a'Duna, szélesebb ága a' balpartot, a' keskenyebb Battát, Szck­csőt és Mohácsot mosván. Mindkét ág egye­sül a' Karassó' beömlésénél 's a' négy mértföld­nyi hosszú, mocsáros Brigitta szigetet képzi. Battától lefelé jővén, a' Simontornyától kinyúló kellemes, szőlős halomláncz terjeszkedik el nyugot, azután délfelé, 's Vörösmart és Bodola közt a' Karassó' beömlésén alól a' Duna felé csavarodik. E' halmok és a' Duna' jobb ága közötti sikságon fekszik Mohács, félmértföldei felül rajta a' mocsáros Cselye patak hasítván mezejét, lassú mozgással folyva a' Dunába. Félmértföldei Mohácson alól választatott hely a' király' fekvésének. Értésére jutván ez a' tá­bornak, azonnal valami rendkívüli fellengző bá­torság fogta el: „Rajta!" kiálták mindnyájan ..szembe az ellenseggel, nem vissza hajt bennün­ket tisztünk és becsületünk. E' készületből, ugy látszik, szaladás nem ütközet czélban. Csak gyá­va, harczot és munkát rettegő urak csábíthaták a' királyt ily rendelésre; jöjön ő maga 's ve­zessen bennünket ama' halmokon által a* Drk*­hoz, a' diadal miénk leend. Jól tudjuk mi, hogy az ellenség' népe 's álgyuja számtalan; de a' nép még nem tábor, 's alig van tizedik vagy huszadik embere fegyverrel ellátva. Azt is jól tudjuk, hogy legvitézb emberit Belgrádnál 's Rho­duznál veszté, csak tegye hát a' két fővezér pontosan teendőjét, kétséget sem szenved a' jó kimenetel. Vajha megszabadítná a' király ma­gát es bátor harczosait a' semmire való urak' és papok' nyájától, kik valóban királyi lelkét csak megvesztegetik 's a' derék ifjat elpuhítják olyanná mint ők magok." Tomorynak hallgat­nia kellett franciskánus öltözetében, ha a' ben­ne volt csekély bizodalmat egészen semmivé nem akará tenni. Azonban Mohácsnál csakugyan felüttetett a' királyi sátor, 's jött a' hir, hogy Szolimán át­kelt a' Dráván, 's az ütközetet tovább halasz­tani nem lehet, annyival kevésbé kerülni. A' király Zápolya' és Frangepán' megérkeztökig ki­vánta halasztani az ütközetet. Broderics öszíön­zé a' nagyokat, hogy a' nemességet hajtsák a' király'akaratjára, szivrázkodtatólag elibök ter­jesztvén, hogy ily rendetlenségben lehetetlen nem győznie a' szultán' hatalmas nagy táborának, pedig a' király' 's ezen sereg' elhullása után semmi sem leend többé útjában, hogy az egész országot meghódítsa. Az erdélyiek', horvátok', tótok', csehek' és morvák' eljötteig tanácsosabb hátra vonulni, mert ha innen Pozsonyig pusz­títná is az országot Szolimán, sokkal kevesb kár lenne, mint ha itt a' király, oly sok prae­lat, mágnás és nemes feláldoztatnak. De ezen előadása nem vala képes a' győzedelem' nagy reményét alább szállítani, nem az erekben égő harezvágyot csillapítani, a' szemeket veszély' látásra eleveníteni. Ily közönséges elvakulás mindenkor felsőbb hatalom' rendélése, melly az országok' és világ' sorsát kényszeríthetetlenűl j hordja markában.

Next

/
Thumbnails
Contents