Schmid Antal: Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére (Pozsony, 1834)

1834.1 F I T, L É TI T Á Ti. 167 A' szent írásnak minden lapja ad élőnkbe példát és Jeczkét, melly ezen hibát velünk el­lenségesnek láttatja mind a' vallásra, mind az erkölcsre nézvést. A' társaságos életben a' ma­kacsok és szerencsétlenségből velők összeköt­tettek közt örökös házsárkodás', egyenetlenség' és visszálkodás' forrása ez az embertelen mi­r.enn'iség. Némelly embert annyira megvakít a' ma­kacsság, hogy becsületnek tartja, mit egyszer mondott, soha vissza nem húzni, vagy mit egy­szer cselekedett, soha meg nem jobbítni vagy semmisítni, ha még oly világosan megmutatta­tik is neki, hogy vigyázatlanul vagy igazságta­lanul cselekedett, vagy szólott. Az ilyen em­berek szánásra is alig méltók, akármily nagy lehet is sokszor fajdalmuk makacsságuk miatt. A' makacsságban töbnyire egy keves ugy nevezett hamis kevélység is van. Ez indítja a' makacsot, hogy szégyennek tartsa hibáját meg­vallani és magát lealázni, ha helytelenségét meg kell javítnia; mintha őszinteség hiba 's be­csületesség vétek volna! A' hibák közt alig van tehát egy, melly­től inkább lehetne félni, mint ettől. Ki ebben lélekzik, soha sem boldog, és nem is lehet azzá mind addig, míg azt le nem vetkezi. A' ma­kacsságból származó ezerféle rosszak pedig an­nál rettenetesbek, mivel a' makacs nem csak egyes emberek' boldogságát semmivé teszi, ha­nem gyakran egész családokét, nemzetségekét 's nemzetekét is. A' régiek női alakban festék a' makacssá­got, szamár fülekkel, még pedig feketébe öl­töztetve, fejére egy darab olmot helyezve 's homályos helyen egy öszvér' társaságában. Fe­ketébe öltöztetve azért, mert valamint ez a' szín semmi más szint fel nem vesz, ugy a' makacsság sem az okosság' szavára, sem a' megbizonyítás' erejére nem hallgat. Az ólom fején ostobaságot képez, melly a' makacsot nyomja. Az öszvér makacs emberek' jelképe, melly akaratossága miatt már közbeszéddé vált. Végre a' homály, mellyben a' makacs festetik, aetétségbe burkolt lelkére czeloz. Természethistóriai észrevételek. 1) Nyárban estve felé, mikor igen meleg van, 's a' levegőben nincsen elég párallag rendes eső' származtatására, gyakran láttatik eső a' napfénynél, melly verőfényes esőnek mondatik, 's ha a' nap csepjeire nem sütne, észre sem vétetnék szemmel. A' babonaság abban keresi okát a' ragyának; azt is hiszik, hogy a' bogarakat, férgeket és legyeket szapo­rítja, mivel olyankor valóban sok találtatik a' a' leveleken, fűben és lombokon. De itt az ok és okozat fel van cserélve egymással. A' verőfényes eső semmit sem tenyészt, csak a' már meglévőket csalja ki. Igen jól esik ezen állatocskáknak, ha a'langyos eső megújítja őket, a' nap is sütvén egyer'smind rájok. A' közön­séges eső elkergeti a' bogarakat, mivel lehetet­lenné teszi nekik, gyengéd szárnyacskáikkal a* levegőben tartózkodást. A' verőfényes eső el­lenben igen lágy, és csepjeit hamar felszárítja a' nap, azért örvendenek az apró állatok az újiíó nedvességben. 2) Miképen megyen a' pók egyik fáról a* másikra, felütvén a' kettő közt mesterséges há­lóját? Gyakran patak 's folyam választja el a' két fát, következőleg szó sem lehet arról, hogy egyik fáról lemászván, a' földön megy má­sikhoz és arra fel. Miképen viszi tehát az első szálat által, melly aztán hid gyanánt szol­gáljon neki? A' póknak kétféle fonala van, egyik leszállásra, másik felmenésre. Az elsőt két szálban fonja szümőlcséből, a'másikat egy­szerűen. A' kettős szálat szabadon hagyja len­geni a' kérdéses esetben, mig egy kedvező szel­lőcske átviszi a' vizén, és valamelly fába vagy bokorba akasztja; ekkor átsiet rajta a' nao-y mester, 's oda köti a' hová akarja; ezzel kész a' hid. Most már könnyű más szálakat hozzá összefüggésbe hoznia, 's mindazon bogaraknak megvetnie a' hálót, mellyek vigyázatlanúl akar­nak a' folyamon alá 's fel úszkálni. Némellyek kétségbe hozák ezen észrévetelt, de az ujabb vizsgálatok teljesen bebizonyíták. 3) Honnan tudhatni meg, hány esztendős a' hal ? Egy jó nagyitó üveg könnyűvé teszi ezt. Csak egy pikkelyt kell keresztül vágni. Mindenik bizonyos számú rétegekből áll, mely­lyek egymásra lapulnak. Minden esztendőben

Next

/
Thumbnails
Contents