Schmid Antal: Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére (Pozsony, 1834)
FILLÉRTÁB. [Martius «-káu 11 tehát 36 hüvelyk magasságon , és csupán 6 hüvelyknyi kerületen álla, mellyre a' legnagyobb könnyűséggel 's biztossággal kelle ugrálnia. Tftkáca-macsonya. (Dipascus fullonum.) E ? növény, melly máskép csápóecsetnek vagy szomjazó lapunak is neveztetik, minden közép mérsékü földtájon müvelés nélkül vadon tenyész, különösen, hol a' föld agyagos (millyen nálunk kivált a' felső vidékeken találtatik) — Angliában már III. Eduárd óta erősen termesztetett, még inkább pedig Francziországban és Flandriában. Az utolsó évtizedekben Németországnak nagy tapasztalásu földbírtokosi annyit termesztének belőle, hogy csupán Meklenburgbol nevezetes mennyiséget lehet Sz. Pétervárába kivinni, hol szinte posztó - bojtozáshoz használtatik. Mennyi macsonya fej használtatik el évenkint a' posztó-gyárokban, képzelhetni, midőn minden vég' kikészitése mellett 2000 darab romlik el. Ez okból törekedék már több lángeszű erőművész (5Jteá;antfer) e 7 növényt valami mesterséges készítménnyel pótolni, de minden eddigi próba sükeretlen valaj mert a' természeti tüskék azonnal eltörnek, mihelyt valami csomóba bonyolódnak, a' nélkül, hogy a' posztót megsértenék : a' mesterségesek ellenben lyenkor a' posztót kilyukasztanák, 's gyakrabban okoznának benne kárt. Hasznuk abban áll, hogy a' szabadult gyapjú-szálakat a'szövetből kivonják, 's föl— sziliét kisimítják, úgy, hogy sem szabad szálakat sem görcsöket nem találni ennekutána rajta, és minden csomó 's fonál sima szőrrel takartatik a' posztón. Egy ép macsonya - fő több virágból áll, mindegyike egy hosszú, meredt, polyvaféle kamós léteg (Substanz) által különöztetik a' többitők Több ilyen tüske egy rámába foglalva vonogattatik a' posztón, mig minden szabad szálak 'a kiálló végek kifősültetnek, 's míg a' posztó akadály nélkül minden irányban átfősülékennyé lesz. Ha a' tüske valami csomóba bonyolódik, vagy egyéb akadályra jut, eltörik a' nélkül, hogy a' posztót megsértené ; az akadály pedig más módon mellőztetik el. A' macsonyának fejei Julius és Augustu* hónapokban bújnak ki, mellyek lemetélve rúdra akasztatnak. A' nagyobbak 's durvábbak csupán daróczra használtatnak, 's fél árán kelnek a' legjobbakénak. 9000 darab képez egy parmatot (Mailen). Legdrágábbak a' szár' derekából kinőtt fők. Ha az idő megesősüdik, a'raacsonyák elromolnak, 's néha leesnek, mert aa esőt magokba szokták színi. Csomókban, mint gabna azért nem rakathatnak fel, mert a' nyomás elrontja tüskeit, és csupán szabad levegőn 's fedél alatt száradnak: a'mi azonban szegényebb sorsuaknak hely szűke miatt alkalmatlan, 's így csupán gazdagabb 's kedvezőbb sorsnak foglalatoskodhatnak vele. A' nemesebb féléből 10,000 darab képez egy pamatot. Közép ára egy pamatnak közönséges esztendőben 40 ezüst forint szokott lenni. A' mesterségesen fs gonddal termesztett macsonya nem egyéb a' vadon termettnél, csak hogy az a' mivelés által finomabbá lesz, 's eme 7 finomabb faj gyógyászatban vizellet - hajtó szer gyanánt használtatik ; valamint azon nedvnek is, melly szára körül a' levelek között (lásd a' képen) szokott öszvegyülni, némelly szem-betegség ellen gyógyerőt tulajdonítának. Nem érdemelné meg e' lapufaj, hogy jobban figyeltessék? Milly könnyen szerezhetnének mezőgazdáink a' honnak egy uj kiviteli termény-czikketi Gazdasági észrevételek. Nevezetes környülmény az, hogy a* föld, mellyben bizonyos növény termett 's gyökereit ott hagyta, ily nemű vagy hasonló növény' termésére alkalmatlan, noha más nemüeket hizlalva tenyészt. Az oeconomiában szerfelett hasznos felfedezés ez, mivel a' vetemény' rendsorának vagy aratás' változtatásának egész rendszere ezen nyugszik. Ezt a' fontos felfedezést hihetőn a' belgák tették ; lagalább az ő érdemük ezen rendszer' első kifejtegetése. Az előtt az egész mezei gazdaságnak titka abban állani mondatott, hogy jól szántson az ember és jól trágyázzon; de most már ehez e' harmadikat kell tenni: a' vetések egymást gyarapítva következzenek, ha ugyan azon földről minden éven jó aratást ki> (03X2XE niriiir < nii'iin;n nniraranEn .
