Schmid Antal: Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére (Pozsony, 1834)

6 FILLÉRTÁK. [Martius Íjén 1834.] két rekeszü, két kopácsu, felülnyiló és számos apró olajos maggal tele. Ettől a' kapadohány kisebb növésével, ránczos szárával, hamvas színével, kapaalakú nyeles leveleivel és sárgás zöld tompa bokrétájával különbözik. Egészséges növényen az alsó levelek 20 hüvelyk hosszak }s 5 hüvelyk szélesek; a' száron feljebb feljebb mind inkább kisebbek. A* virág majd halavány , majd rózsapiros , és a' kehely szép formájú. Soha se ültettessék a' dohány salétromos földbe, hanem homokosba, ugy kocesa finomabb 's íze nem oly csipős. Legjobb trágyája erdei levelek és rothadó fatövek. Minden európai dohány javul vénülésével, mint minden amerikai. Az orinokkó szigetiek módja igen ajánlatos, melly szerint a' dohányuövényt kiássák é's száradás végett kötelekre aggatják, felfelé állitván tövével. A' legkövérebb levelek legjobbak pipa dohánynak. A' dohány gondos irtást kiván 's a' melléksarjak' szorgalmas leszedését. Ha bogarak mutatkoznak rajta, a' Marylandi pulykáit hajtja dohány földére. A' levelek barnultsága c.s ragadóssága érettség' jele. Amerikában oly vidékeken is tenyészik a' dohány, hol az emberre nézve egészségtelen fojtó levegő uralkodik, de ez valóban nem is a' nemes fajok közé tartozik, s a' Kubanok, kik azt mint a' Marylandok, igen nagy gonddal mívelik, oly földet soha sem választanak neki, hanem fris erdő földet termékeny, rothadt fából került sok növény földdel vegyülve, mellynek termősége a' hely' szinén elégetett fatövek által még neveltetik. A' dohánnyal minden egyvelités nélküli bánás' szabályai ismeretesek; rosz leveleknek jókkal egy elitese bár soha se történnék, árt is H'A árának. A' Hottentották a' Jóremény' fokán dohány füstöt fújnak a' berzenkedő kigyó ellen. Annak ezen állat érzőereivel ellenkezésben kell lennie, mert a' kigyó tüstént elveszti megtámadó kedvét, nem kuncsorog tovább, hanem egy ideig bódulva fekszik. Jóllehet némelly fajtáji a' magyar dohánynak barnák, feketék és igen kövérek, még is nagy mennyiségűek és finom neműek; igy p. o. a' vitnyédi, véghi, kóspallagi, csetneki, döbrei, rátkai, rihai, pécsi, palánki, pataki, jánosházi , nevei szereztek a' világkereskedésben, ugy, hogy tőlünk évenként 2 — 3 millió ezüst forintnyi különböző nemű dohány vitetik ki, 's hihetőleg még nevekedhetnék ezen sommá, ha több vármegyék bánás módjokat állhatatosan folytatnák, a' földjökbe leginkább illő finom neműt lassanként magoknál is közönséges ültetésüvé tennék. V e r á n e z. Nincs a' jelenkorra nézve oktatóbb, nincs, mi a' kortársak'jobb részét emberi tökélyre magas törekvésében inkább erősítené, mint a' hajdan' azon férfiainak hív rajzolata, kiknek erkölcsi fényök legtávolabb jövendőbe is átvilágítva, a" magyar nemzeti charactert dicsőítenűi. ,,A' világtörténet világ' Ítélete" — ezt akár a' jónak serkentése- akár a' gonosznak elrettentéseül nem ismételhetni eléggé ! Lapjainknak czélja természetesen egyedül kivonatoukint enged életirásokat közölni, több "olvasónak kedvgerjesztéseül, hogy isméreteit e' tárgyban honi évkönyveinkből terjessze; mihez képest a' következőkben csupán fő szakait emeljük ki Veráncz (némellyek szerint Vrancsics, vagy Vránczy) Antal' esztergomi érsek', primás', ország' kanczellárja' 'smagyar királyi helytartó' életének. Született ő 1504-dik esztendőben Dalmatiának Sebenicó' helyén , hol atyja mint derék hadfi lakott. Nemzetsége sajátkép boszonyi eredetű, 's elei mindenkor, de különösen Nagy Lajos alatt hősileg tűntek ki. Beriszló Péter és StatOius János hires püspökök' udvarán nevekedvén fel — kik közel rokoni valának — az utóbb nevezettől Paduába küldetett, hol iskoláit dicséretesen végzé. Mindjárt elején kitüne Veránczunk alapos tudományával 's rendkívüli okosságával, annyira, hogy kortársainak figyel-' mét csak hamar és nagy mértékben magára vonván, már ifjabb korában biztanak rá országos foglalatosságokat, mellyek különben csak állapodott korú férfiakra szoktak bízatni. A' szerencsétlen mohácsi ütközet után Statilius Erdélybe hiván őt, Zápolyának mutatá be, ki benne csak hamar jeles embert, sok oldalú tudóst, nagy országfit (Staatsmann), hatalmas szónokot, sőt merész katonát is (példa az 1530. esztendő