Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
A Nyitra megyei alispán jelentése részletesen ismerteti az elöntött falvakat: „Nyitra megye területén a Duna, Vág, Nyitra és Morva folyók valamint a Tarcsi 69 csatorna áradásai okoztak károkat. A Vág február 22.-én a pöstyéni és a galgóci hidat megrongálta, a semptei határban feltorlódott jég az árt a csöpönyi töltésekre szorítván azokat szétszaggatta, Szered elöntetett, mintegy 60 háza bedőlt, 90 megrongáltatott. A tomóci, a szelőcei és a vágsellyei határban a hetményi védtöltéseket elszakította, s a közeli lapályokat elborította, A Duna és a Vág egyesült árja által Negyed és Vágfarkasd; a Vág által Vágmedence, Vágsellye, Tornóc, Sókszelőce; a Vág és Nyitra folyók egyesült árjai által Tóthmegyer, Tardoskedd, Anciód, Érsekújvár; a Nyitra által Komjáth, Nagysurány, Nagy- és Kisvék, Alsóés Felsőszöllös, Csomók, Özdöge, Zsitvafödémes, Kiskeszi, Bánkeszi, Kisvárad, Egyházszeg, Nagyszeg, Nyitramalomszeg, Szentmihályúr, Zsitvamartonfalu, Gyárak, Kismánya, Nagy- és Kiscetény, Nyitracsehi, Nagysurány 70 , Dicske, Vajk; a Morva folyó által Gázlós, Kusti 71 , Kopcsány, Rátó, Kispetrős, Holies, Tövisfalva; a Tarcsi csatorna által pedig Vághosszúfalu és Vágvecse szenvedett kisebb-nagyobb mérvben károkat." A Pozsonyvidéki Lapok levelezési rovatában február 28.-án jelent meg a Vajkán kelt levél a község védekezéséről. A levélből több korabeli árvízvédekezési műszaki részlet is kiderül: „... A víz 19.-én délutáni órákban kezdett emelkedni s 20.-án reggeli hét órakor már csak a védtöltés tartotta vissza, de a jég még mindig változatlanul állt, míg este hat órára a víz már annyira emelkedett, hogy noha védtöltéseink jó karban és a legkisebb rés is jól eltorlaszolva volt, ezeket meghaladta s nagy erővel nyomulván át a töltésen egyenesen helységünknek tartott. Ekkorra már a legnagyobb veszély küszöbén álltunk, mert a főágon a jég még mindig mozdulatlanul állt, a helységünk alatti mellékágon pedig a felülről szörnyű erővel toluló jeget egyenesen védtöltésünknek hozta, 10-15 négyzetméternyi darabokat sodorván át rajta, mire csakhamar megteltek vízzel a szérűskertjeink és lakházaink. A beállt éj sötétsége fokozta félelmünket. Végtelen hosszúnak látszó kínos perceket álltunk ki ez éjjel, mert, ha a védtöltésünket az ár elszakítja, akkor vadul rohan a jeges ár községünknek. Azonban az ég megmentett a legnagyobb veszélytől, mert 21-ére virradóra a víz apadni kezdett annyira, hogy védtöltéseinket megközelíthettük. Azonnal mozgásba hoztunk minden kitelhető munkaerőt, hogy a veszélyesebb helyeken a víz átömlését megakadályozhassuk. Sekélyes helyeken téglával terhelt hajókat süllyesztettünk el, a töltés felé gerendákat, fenyőszálakat erősítettünk trágyával megrakva, a védtöltés külső oldalán támadt számtalan csurgást facölöppel vertük be. De szükséges volt is ez az intézkedés, mert 22.-re virradóra, midőn a főágon a jég megindult, a víz ismét annyira emelkedett, hogy azt csak rögtönzött gátjaink tartották vissza, hogy ismét át nem csapott a töltésen. így tartott ez 23.-án estig, midőn annyira leszállt a víz, hogy némileg bizton éreztük magunkat. Nagy szükségünk is volt már a pihenésre, mert a négynapi folytonos munka és virrasztás kimerítette minden erőnket, s ez idő alatt fáradhatatlan szolgabíránk éjjel-nappal folytonosan buzdította jelenlétével a vész ellen küzdő lakosságot, csak közben engedvén pár órai pihenést önmagának és a munkásoknak. Ma már a veszélyen túl vagyunk, de csak most látjuk a pusztulást és a kárt, melyet az árvíz okozott. Vajkán és a szomszédos keszölcési szigetén 24 család maradt élelem és hajlék nélkül, sóhajtozva a gazdagok asztaláról hulló morNem lehet tudni, hogy van-e ilyen nevű csatorna. Nehezen olvasható nevű település, valószínűleg Nagysurány. Rusti helyét nem sikerült azonosítani.
