Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI A Kárpát-medencét csaknem 1000 km hosszon szeli keresztül a Duna Dévénytől Báziásig. Ezen a hosszú úton kísérhetjük végig a Duna pusztítását 1876ban. Rövid másfél hónap alatta a Duna-völgyben két árhullám vonult le. Az első, a jeges árhullám a XIX. századi második legmagasabb vízszinttel tetőzött Budapesten, a második árhullám pedig a XLX. század legmagasabb jégmentes árvize volt. Hasonló volt a helyzet az egész Kárpát-medencében. Komáromban 1956-ig nem volt magasabb jégmentes árvíz, mint az 1876 évi, a jeges pedig meghaladta az 1830 évit, mely romba döntötte Bécset. Újvidéken 11 az 1876 évi árvíz volt a XIX. század addigi legmagasabb vize, fél méterrel magasabb volt, mint az 1838 évi, amelyik Budapestet elpusztította. Ennél magasabb árvíz Újvidéken korábban csak 1771-ben volt. Az 1876 évi jeges árvíz 12 Pozsonyban csak a kilencedik legmagasabb árvíz volt 1809-től, ha pedig 1909-ig eltelt 100 évet vizsgáljuk, akkor csak a 13-ik. A Duna 1876 év február-márciusi árvize magasságra nézve az 1838. évi árvizet nem haladta túl, de míg Pest-Budán 1838-ban a tulajdonképpeni árvíz csak néhány napig pusztított, az 1876. évi - csekélyebb magassága ellenére - öt hétnél tovább tartott. A károk Budapesten valószínűleg nagyobbak lettek volna, mint 1838-ban, ha a fővárost éppen olyan készületlenül találta volna az árvíz. Budapesten az árvízvédekezés eredményességénél fontos figyelembe venni az árvízre történő felkészülést, az Árvíz Bizottság működését. Az árvíz Budapesti sikeres levezetésében nagy szerepet játszottak a főváros környékén a korábbi években a folyami és az árvízi infrastruktúrában elkészült szerkezeti beavatkozások. Vidéken és a vidéki nagyvárosokban (Komárom, Baja, Mohács, Újvidék) sajnos nem volt ilyen eredményes a felkészülés és a védekezés. Pest-Buda árvízvédelme 1838 előtt A Duna 1838 előtti árvizeiről nagyon kevés adattal rendelkezünk. Fönnmaradt néhány hiteles magasság ezen árvizek tetőző vízállásáról, azonban lassan még azok a házak is kikoptak a városból, melyeken árvízjelek voltak 13 . A korabeli Pest területén egyik különösen veszélyes pont volt a Rákos-patak torkolata a Vizafogóval. Ebből az irányból többször tört be a víz a jelenlegi Nyugati pu. felé. 1743-ban és 1745-ben itt építettek gátat, kb. a mai Dráva utca vonaláig. 1771-ben a várost körülölelő határárok (linea) töltéseit javították és újakat építettek, mintegy 1 km hosszban. A töltések szélessége 5 öl (9,5 m) volt. 11 Az újvidéki Szent János kápolna márványba vésett árvízjelei alapján. 12 A jeges árvizek nagyságának kialakulására a pillanatnyi körülmények gyakorolták a legnagyobb hatást. 13 A legtöbb régi árvízjel Pesten a Molnár utca 159- számú ház falán volt (Réthly 1970). MAGYAR VÍZÜGYI MÚZEUM 17
