Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)

AZ 1876. ÉVI ÁRVÍZ TAPASZTALATAI

tani. Vannak vidékek, hol a mentéshez elkerülhetetlenül szükséges eszközök is, úm. csónakok, dereglyék hiányzanak. Másutt meg élelem dolgában van nagy fogyatkozás." (NH 0329) Az árvíz lefolyása szempontjából ki kell emelni, hogy a mellékfolyók mindegyikén korábban nem látott magasságú árhullám vonult le (a Körösökön több is) és azt, hogy a Duna szintén csúcsdöntő árhulláma miatt a Tisza nem tudott kiürülni. A Tisza szabályozás átvágásai 1876-ra már jelentős számban elkészültek és kialakult a gátrendszer nyomvonala, azonban a töltések nem voltak elég magasak a vízálláshoz képest. Ezzel magyarázható a sok gátszakadás a Tisza völgyében. Az árvíz következtében a Tisza-völgy legjobban termő vidékein az egész évre ellehetetlenült a termelés, az őszi vetés kipusztult a kiöntött víz alatt, a tavaszi szántás-vetés idején nem lehetett a földekre menni több mint két hónapig. A Csongrád alatti Tisza szakaszon több mint öt hónapig tartott az árvíz (21. táblázat), amit a mellékfolyók ismételt árhullámai tápláltak. Kétségtelen tény, hogy az árvíztől legtöbbet az Alsó-Tisza vidék szenvedett, különösen Csongrád, azonban ez az árvíz nem hozott elég tanulságot a legnagyobb Tisza menti városnak, annak ellenére, hogy a korabeli értékelés szerint ebben az évben Szegedet - ahol koronával színeit a víz - a folyó felsőbb részein kialakult gátszakadások mentették meg az elöntéstől. Szeged város és vidéke felől május 14.-re a tiszai árvízveszély elmúlt. Az árvíz utáni bizakodás és fogadkozás nem hiányzott: „Szeretnénk hinni, hogy ez többé nem ismétlődik meg, mert úgy Szeged városa, mint a Tisza menti érdekeltség okulva a most lezajlott veszedelmen, mit sem fog elmulasztani az ismétlődő áradás veszélyének meggátlásához szükséges intézkedések megtételében." (Szegedi Híradó) így is lehetett volna. A Miniszterelnök árvízi beszámolója Ferenc Józsefnek Ferenc József Magyarország apostoli királya végig nagy figyelemmel kísérte a Duna- és Tisza-völgyi árvizet. A Miniszterelnök rendszeresen írásban beszámolt az árvíz alakulásáról, de a király kihelyezett szárnysegédje útján naponta kapott információt. Kéthetente rendszeresek voltak a személyes találkozók is, a miniszterelnök vonaton utazott Bécsbe. Tisza Kálmán 1876. február 29.-i levelében részletesen beszámolt az árvíz és árvízvédekezés pillanatnyi helyzetéről. Ez a levél kiválóan foglalja össze az árvízi eseményeket: „Legkegyelmesebb Úr! Folyó évi február 24.-én kelt legalázatosabb felterjesztésemben bátorkodtam császári és apostoli királyi Felségednek jelenteni, hogy az ország területén létező legtöbb folyam vize rendkívül megdagadván, ezek mentében mindenütt árvízveszély állott be. Legnagyobb veszélytől a Duna mentében lehetett tartani, és ennek mérve, a nagymennyiségű és sok helyen megtorlódott jég lefolyásától volt feltételezve.