Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
Hírlapi események Az árvíz ideje alatt az újságok beszámoltak azokról az eseményekről, melyek az árvíz mindennapjaihoz hozzátartoztak. Rövid színes hírek az árvíz idejéből: A városházat, hol az Árvíz Bizottság főhadiszállása volt, éjjel-nappal sűrű embertömeg tartotta ostromállapotban, akik aggódva szemlélték a sarkon függő táblára jegyzett vízállást, s a kérdések egész halmazával szorongatták sürgő-forgó mentőtársulati tagokat, rendőröket, tűzoltókat s az olykor lóhalálában érkező lovas futárokat. Az Árvíz Bizottság táviratokkal tájékozódott. Ez nagy terheket rótt a távíró állomásokra, pl.: február 18-29. közötti 11 napon a központi távíró állomáson 62009 db sürgöny volt a forgalom. Ennek 2/3-t a fővárosban kellett kézbesíteni. (VU0312) A mentők sorában -kik között az önkéntes mentő társulat tagjai, a cs. és kir. utász-katonák, a tűzoltók, a Duna Gőzhajózási Társaság matrózai egyaránt versenyeztek buzgóságban és bátorságban- egy nő is volt. Ugyanis B. Mari bátor budai varrónő, midőn hírét vette, hogy Ó-Buda veszélyben van, átöltözködött férfiruhába s részint gyalog, részint csónakon evezett el Ó-Buda legfenyegetettebb helyeire és kilenc családot számos apró gyermekkel mentett meg. A derék nő ezen felül még menhelyet is adott sokaknak, krisztinavárosi szerény hajlékában. (H0305) Az Ó-Budaiak körében alig van most népszerűbb név, mint a Holtzbach családé. Valóban e család áldozatkészsége a legnagyobb dicséretre méltó. Míg a család férfi tagjai mint buzgó mentők fáradoztak, addig Weissenbacher, született Holtzbach úrnő naponként 120 kg főtt marhahúst, 1600 gombócot és 200 adag kávét osztott szét a szegény károsultak között. S e tett annál nevesebb, mivel titokban történt és csak nagy nehezen lehetett megtudni, ki a nagylelkű jótevő. (H0305) Egy matróz balesete hétfőn délután élénk részvétet keltett a szemtanuk körében. A szerencsétlen ugyanis az Ó-budai hajógyár hídja mellett kibukott egy csolnakból, s mielőtt segélyére siethettek volna, eltűnt a jeges árban a híd alatt. (H0305) A szomorú események között egy-egy tréfás dolog is szokott lenni. Ilyen eset, amikor Ó-Budán egy félig vízben álló házban, honnan a lakosokat csak az ablakon át lehetett kimenteni, egy harmadfélmázsás kövér asszonyság úgy beszorult az ablakpárkányba, hogy megmentésére végett a ház tetejét s a fal egy részét le kellett bontani. (H0305) A Duna jégzajlása által elragadott fanemük -tutajok, szálfák, deszkák, kerítések, tűzifa, hajók stb.- értéke egyelőre meghatározhatatlan. Budapest alatt a jégár tarkázva volt ilyen tárgyakkal. Két nagy gabonaszállító hajót is hozott magával a folyam. Az ár sodra az egymáshoz kötött hajókat oly erővel csapta a Lánchíd egyik pilléréhez, hogy a szó legszorosabb értelmében szétváltak a s néhány másodperc alatt különböző farészeket láthatott belőlük az ember a jégtorlaszok között úszkálni. (H0305) Az árvíz elől a foglyokat február 25.-én pénteken este kísérték át a Soroksári utca börtönhelységeiből a budavári Fortuna-féle házba, a volt budai törvényszék börtöneibe. A 200-at meghaladó menetet alig kísérte 30-36 fegyveres katona. A rabok páronként összekötve négyesével egy sorban haladtak új kényszer-szállásuk felé. Azonban oly lazán voltak összekötözve, hogy az út felében a kötelék már a zsebükben volt s szabadon mentek előre; ennek dacára csakis egy rab szökött meg. (H0305) Igen hasznos dolgot művelt mindjárt a vész első napjaiban Halácsy városi mérnök, készített egy nagy mappát a fővárosban elöntött részekről. Az Árvíz Bizottság termében van kifüggesztve, s abból látjuk, hogy az ár az egész főváros területnek majdnem harmadát teszi. Külön-külön színekben van rajta feltüntetve a Duna régi és szabályozott medre, az elöntött partterület, a vízben álló épületek. Halácsy úr később
