Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)

A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI

1. hogy már 1875. november hóban 10 cm, 1876. január hóban 22 cm, február hóban pedig 97 cm, és így összesen 129 cm hó esett le, mely a lég február l6.-i 2 és 1/2 fok hidegről február 17.-én rögtön 4 fok melegre emelkedvén, e hó végéig így tartott és ez rögtön elolvadván, a rögtöni áradást okozott, mely más jégkörülmények között képes lett volna ezt felemelni és magával elvinni. 2. elő nem fordult eset az, hogy a gyenge és kisterjedésű jég a víz magas állása mellett és a hévmérőnek 3-6 fokú fagyponton alóli állásánál fogva megállapodjon. Ezen megállapodás másnak alig is tulajdonítható, mint a budapesti hídnyílások szűk méreteinek. 3. hogy az olvadás észak-nyugatról jött, mert midőn itt február elején még mínusz 3-4 fok hideg volt, a hírlap szerint az Elba folyó környékén Hamburgnál 14 fok meleg uralgott. Tehát a jég felülről indulván meg, az itteni jeget is csak fokozatosan és különböző idők tartalma alatt volt képes megindítani, és ez okozta azt, hogy az alantabb fekvő vidékeken a jég későbben indulhatott meg, de a víz állása is mind alább mindvég magasabb állást foglalt el. 4. a hó mennyiség a nyugaton sokkal nagyobb lévén az itteninél, ez a folytonos meleg idővel egyre olvad, mi a folyamot folytonos magos állásba tartjuk, melyek az ország északi részéről jövő tetemes olvadások még elősegítenek. Ezen rendkívüli vízállásra nézve meg kell jegyezni, hogy bár az 1838, 1850, és 1862 évi nagy vízáradások szintén veszélyesek voltak, mégis a Csallóközbe betört víz már március utójáig lefolyt, és a tavaszi vetést végezni lehetett. A jégmeneti áradat 3-4 nap szokván legföljebb tartani, ez március elején már alig szokott 1,5 m-nél nagyobb lenni, mely állásában a május hó derekáig maradva, csak ezután szokott a nyári áradásra emelkedni. 5. nem lehet tagadni azt, hogy a Duna meder átaljában tetemesen emelkedett és erősen el van zátonyosodva, különösen Gönyütől Pozsonyig és Esztergom vidékén Zebegényig, mi a jövő jég járására is mindig nagy befolyással lészen. Ha mindezek tekintetbe és számításba vétetnek, azon meggyőződésre lehet jutni, hogy rendes idővel a jégmenet az idei vészhelyzetet nem fogja előidézni, (hacsak a pesti hidak ezt elő nem segítik) és hogy az évi események a légritkábbak közé sorozhatok." Dunavecse-Gerjeni torlódásoknak robbantási kísérletei 1876. évben

200 ... 1876. év tavaszán, midőn a Duna vízszerkezetéhez tartozó Alpok és Kárpátokban a hó tömeges olvadásnak indult. Ezek folytán hirtelen megáradt a Dunában a víz s még szilárd, helyenként nagyméretű torlódásokkal váltakozott jégkérget talált, mely a víz lefolyásának útját állva, ennek nagymérvű emelkedését okozta, anélkül, hogy ez képes lett volna a jeget megindítani. Legnagyobb mérvet öltött ezen torlódás Dunavecsénél és Gerjen közelében az ún. varajti csárda és foktői meszes közt, ahol mintegy 8 kilométer hosszban a jégtorlasz vastagsága 5,6-6,6 méter közt változott és a víz lefolyását helyenként egészen elrekesztette, mint ez a robbanás által bontott aknákban eszközölt sebességmérésekből kitűnt. Ezen torlódás dinamittal való szétrobbantására Jankovitch Miklós kormánybiztos úr megkeresésére Hoiny cs. és kir. mérnökkari kapitány és Dolecskó Mihály m. kir. mérnök a szükséges személyzet és eszközökkel Dunavecsére rendeltettek ki. Nevezettek január 30-án a torlódás színhelyére - hova időközben Hajnald István k. orsz. középítészeti felügyelő is megjelent - megérkezvén, a robbantás körül követendő eljárás legcélszerűbb módjának, valamint a robbantás által elérhető eredmény kipuhatolására kísérleti robbantásokat eszközöltek. Ezen célra a torlódásnak a varajti csárda Részlet „A magyarországi folyókon 1876-1880. években eszközölt jégrobbantási kísérletek leírása" című, a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztériumnak 1880-ban készült jelentésből. OL-K173-1876-14-1361