Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
Ha azonban az 1838-i árvíz magasságra nézve nagyon fölötte áll is a jelenleginek: tartósságra nézve az ideihez nem tudunk hasonlót. S e körülmény az, mely a mostani áradást sokkal rombolóbb hatásúvá teszi, mint amekkora akkor lett volna, ha a víz egy pár nap alatt visszakanyarodik medrébe. Március 3.-án írván e sorokat: részben tíz napja, hogy az elöntött épületek folyvást vízben állnak. Ily hosszas ázást sokkal szilárdabb alkotású épületeknek is megsínylették, midőn a könnyedén épült Buda-újlaki s Ó-budai házak. Jogos tehát az aggodalom, hogy ezentúl házak összeomlása is szaporítani fogja az áradás borzalmait s kártételét a fővárosban. 1838-ban negyedfél nap alatt a Duna 29 láb 4 hüvelyknyi (930 cm) magasságról annyira leapadt, hogy ez idő elteltével már medrében folyt. Az idén 5 lábbal kisebb a vízállás legnagyobb magassága, s mégis tizedik napja, hogy az árvíz makacsul elfoglalva tartja az elöntött helyeket. Az nagyon szomorú vigasz, hogy az 1838-i árvíz a mostaninál is nagyobb károkat okozott, s hogy az akkor a Duna mentén történt kárt húszmillió pengő forintra becsülték hivatalosan, amely összeg mostan legalább is 40 millió forintnak felelne meg. Az 1838 évi árvíz kárai a fővárosban:... a 7510 házból 2882 összedőlt, 1363 pedig megsérült. Megjegyzendő azonban, hogy e kimutatás kevéssel az árvíz után készült, s a nagyon megrongált házak közül utóbb még igen sok dőlt be, úgyhogy az árvíz folytán rommá lett házak számát háromezerre lehetett tenni. Az Esztergom-, Hont-, Fehér-, Pest-, Tolnastb. Duna-melléki megyékben összedőlt házak számát pedig mintegy 18 ezerre tették. Ilyen borzalmas számokat remélhetőleg nem fog fölmutatni a jelenlegi árvíz statisztikája. ..." „Hidrometriai" mérések a Dunán Budapestnél Amikor 1876-ban a főváros elszenvedte 1838 óta második legnagyobb árvizét, Horváth Ignác műegyetemi professzor több szakember buzdítására elhatározta, hogy a vízáradást és ezen belül a Duna sebességviszonyait behatóan tanulmányozni fogja. A feladat kivitelezéséhez Horváth több pontonból „mérőhajót" alakított ki. A mérésekhez Amsler-szárnyat használt, ami abban az időben szakmai körökben elfogadott volt. Duna 1876 márciusi árhullámának levonulása során végzett vízhozam mérésekről Ő maga így írt: „Az optikai jelek megfigyelésének nehézségeit beismerve, mi is az akusztikaiakat alkalmaztuk, de más módon, mint azt Amsler-Laffon későbben tette; ... a hydrometrikus szárnytól jövő, elszigetelt vezető drótot... egy Morse-féle színíróhoz vezettük..." Horváth Ignác és társai a Thonet-udvarnál felvett szelvény (36. kép) 20 függélyében összesen 2699 észlelést tettek. A Horváth-féle mérésekkel egyidőben Bodoky Lajos, a Közmunka és Közlekedési Minisztérium vízépítészeti főfelügyelője, ugyancsak a Duna budapesti szakaszán meghatározta a vízszín esését és úszókkal felszíni sebességmérést hajtott végre. Horváth az úszómérések és saját szárnymérési eredményeinek összevetésekor úgy találta, hogy azok szépen egyeznek. Mérései szerint 732 cm-es vízállásnál 395 méteres víztükör mellett a 4l64,4 m 2 szelvényterületen a 36. kép szelvényében lévő 17 függélyben a Duna vízhozama 9792 m 3 /s volt. A legnagyobb felszíni sebesség 2,83 m/s volt, a szelvény középsebesség pedig 2,351 m/s-ra adódott. A meghatározott legnagyobb vízmélység 13,57 m.
