Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)

A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI

riban a henye természetű bennszülöttek csekély munkaerejében nem találták a belterjes műveltetésüknek kellő biztosítékát, egy betelepítési terv fogamzott meg, mely sok fázison keresztül végre oda nőtte ki magát, hogy biztosítsák az Al-dunai árterek védgátakkal a fo­lyam kiöntései ellen, a védgátak megépítésére Torontál megye német községeiből megfe­lelő számú lakosság telepítsen le a majdan mentesítendő dunai árterületeken. E tervnek kedvezett azon körülmény, hogy a német községek... az úrbéri viszony megszűntével s il­letőleg annak szabályozása után, földesuraikkal nem bírtak kiegyezni telkeik jövőbeni bir­toklására nézve, és egy jobb jövőnek reményében a terhes, de biztos talajt a könnyebb, de bizonytalanabb birtoklású réti földekkel felcserélni hajlandók voltak. Előmozdította ebbeli számításaik tévedését a nagyobb buzgalommal, mint műszaki szakértelemmel készült tervezete a védgátaknak. Szűk és valószínűleg önámítással tör­tént számításra alapozták a töltések méreteinek, illetőleg tömegének munka és költség felvetését. Egyelőre oly program fogadtatott el, mely szerint a telepítvényesek rendel­kezhető munkaereje elégségesnek jeleztetett arra, hogy mind a telepítvényi belső mun­kák és a beltelkek körüli védgátak (polderek) felépítethessenek, mind pedig a dunai ár­tért biztosító külső védtöltések öt év alatt felállíttathassanak. Ezen tervre építve a telepítés eszméjét, a mentesítendő terület, melynek ezelőtt a benn­szülöttek (mint őrvidéki jobbágy-katonák) korlát­lan használatában voltak, mostmár a telepítvé­nyesekkel lett megosztandó. E tekintetben a kato­nai kincstár, mint földesúr azon elvet állította fel, hogy a védtöltések által mentesítendő és maga­sabb művelésre képes földből a bennszülöttek annyi területet ingyen tartsanak meg, mennyi a régi, árvízjárta föld értékével egyenlő, a többi pe­dig a telepítvényesek közt bizonyos csekély díj­nak az államkincstárba lefizetése, és a mentesíté­si munkák teljesítésének kötelezettsége mellett felosztassék. Ezen az alapon több évi tárgyalások után a betelepítés sikerült, a földek kiosztattak és az ármentesítési munkák megindultak. Munka közben azonban kiderült, hogy az eredeti tervet nagyon vérmes reményekre és a munkaerő túlbecsülésére alapozták. Azért, hogy az addigi fá­radtság veszendőbe ne menjen, jónak látták a te­lepítvényesek segéderőkre támaszkodva létesíteni új hazájuk biztosítását, és egyes vállalkozókkal egyességre léptek a teljesítendő munkák egy nagy részének elvállalása iránt, minek fejében ők új földjeik tetemes részét 22 évi haszonélvezetre az így megalakult vállalkozó consortiumoknak áten­gedték. Ezen rövid vázlatból, melynek részletes le­írása az idecsatolt füzetben találtatik, kitűnik tehát, hogy jelenleg az Al-dunai telepekben a földbirtok három rendbeli haszon élvezet, s illetőleg birtok­lási módozat szerint oszlik fel: Első rész az őslakóké, kik a régi ártér értéke fe­jében bizonyos mentesített területet ingyen örökbirtokul megtartottak. Második rész a telepítvényeseké, kik bizonyos csekély - tíz év alatt az államkincstárba fizetett ­Alberlus a Franciscust. 34. kép, Liszt Ferenc Altröder nya­kában egy korabeli cirvízi karika­túrán

Next

/
Thumbnails
Contents