Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)

A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI

„Az árvíz által megrongált bajai zsilipen át utat vett a víz a tápcsatornába, illetve annak még el nem készült szakasza felé. Innen a víz egy része - mivel a töltések még nem voltak teljesen kész - a szomszédos területre folyt. Réti puszta és Szeremle felé kerülő víz felfogására a munka megkísértetett, de meghiúsult, ... a vonal hosszúsága és a víz rohamos tódulása miatt... Szeremle egymaga van veszélyeztetve a Duna felől. A töltésen kívüli házak víz alatt vannak a falu alsó részén is néhány telek el van borítva... Veszély esetére mentő eszközökkel, különösen a csatorna társulat részéről el van látva, mely ez alkalomra egy csavargőzöst adott a község rendelkezésére. Most már apadást jelezvén, mely fokozatosan, de kis mértékben halad..." A víznek a csatornában elzárására két helyütt foganatba vett munka is meghiúsulván a víz az alantas területeken terjedni kezdett. A csatorna elzárásához szükséges anyagkészlet felhordatott. A tápcsatorna melletti községek magasabb fekvésüktől fogva csak néhány háztelket jár a víz. A zsilip feletti elzárás megkísérlendőnek nem látszott, mert a zsilip tápmedencéjének homlokfala sarkán megdőlve lévén félni lehetett, hogy süllyedés melletti elzárásának munkába vételénél a víz erős nyomásánál fogva ezen homlokfal is elsodródik, és így nagyobb nyíláson tódul az ár a csatornába, de félni is lehetett, hogy az elzárási kísérlet alatt a süllyesztők alatt fokozott rohammal tóduló víz az egész művet aljában megrontja és így a vészt csak fokozza. A víznek a zsilipen alól, ahol a kiásott csatornának medre van, rendesebb építmény, cölöpözött elzáró gát általi elzárásában történt megállapodás. Ennek létesítése azonban hoszszabb időt igényelt. Közben a Duna olyan magasra nőtt, hogy a baracskai Duna torkolati gátat megkerülvén, részben elmosván a folyam partjait mindenhol áthágva már szintén elborította a környéket, úgy, hogy az ártéren fekvő töltések által nem védett Mohácsi-sziget elárasztatott, mely ár Monostortól kezdve a tápcsatornát is fedé. így a zsilipen kifolyó víz jelentősége csökkent. A régi Ferenc-csatorna töltésén is veszély jelentkezett, mert a Duna a Margitta-szigetet már beborította. Bezdánnál az eddig ismert legmagasabb vízállást felülhaladta. A víz csatorna töltés, a Monostorszegi, ezen kívül tolul Bereghi és alább Bácskeresztesi töltések által volt fenntartva. Mind a három töltés rossz állapotban lévő, de mindhármukon csatornái munkásokkal megyei közmunkával erélyesen folyt a munka... A zsilipen átfolyó víz Monostornál a Dunával egyesül, általános ár borítja a területet... Ezen egyesült ár a Margitta-szigetet elárasztva tartja. A Duna árja ellen védő régi Ferenc-csatorna töltés védelmi munkáinál a csatorna vállalat két mérnökével szaporíttatott a felügyelői személyzet. Bezdán mezőrészen önkéntes elhatározásából munkaerőt állított a Monostorszegi töltésre.... A Bácskeresztesi töltéshez - ahol hosszú ideig egy megyei mérnök működött - szintén sikerült még egy mérnököt megnyerni. A munka rendszeres felügyelet melletti folyamata itt biztosítva van, és sikerült is eddig a vészt elhárítani. A levél hátra levő részében Fésűs Mihály a zsilip mielőbbi kijavítását sürgeti a miniszternél. A helyreállításról Andrássy Gyula számolt be a „A Ferenc csatorna" cikkében a Magyar Mérnök és Építész Egylet közlönyében 1878-ban (12. évf. 1. füzet 1-30. oldal) „Alig hogy a csatorna annyira befejeztetett, hogy üzemképes lett, s végbefejezéséhez még csak kisebb munkák lettek volna végrehajtandók, máris nagy csapás érte a fiatal vállalatot. A szomorú emlékezetű 1876. évi rendkívül nagy és tartós árvíz e vidéken még nem tapasztalt magasságra emelkedvén a csatornán nagy mérvű rombolásokat tett. A víz rohamos növekedésével egybekötött jégtorlódások a tápzsilipet jelentékenyen megrongálták, sőt, mi több, a Duna árja azon körülmény folytán, hogy a Margitta-sziget védtöltéssel el-