Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)

A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI

Minthogy azonban az átszakadt töltés tulajdonképpen egy úttöltés, mely fontos közlekedési eszközül szolgál és a szakadáson kifolyó víz Kunszentmiklós, Szabadszállás stb, felé oly vidékekre ömlik, ahonnét egyhamar lefolyást nem talál és a határokon nagy károkat tesz és a közlekedést is sok helyütt akadályozza, így az agyagosi töltésszakadás elzárása múlhatatlanul és sürgősen szükséges volt. Továbbá Kiskunlacháza aziránt is folyamodott Nagyméltóságodhoz, hogy tekintettel az ő nagymérvben vízkárosult és ínséges helyzetére, a töltés elzáráshoz való munka hozzájárulástól fölmentessék. Erre nézve meggyőződtem ugyan, hogy a panaszos község a bedőlt és lakhatatlanná vált 140 lakás és 150 melléképület, sok takarmányban szenvedett nagymérvű károsodást, s mintegy 90 ínséges család mindennapi segélyezésével elég nyomasztóan volt sújtva. De arról is meggyőződtem, hogy a helység belsőségei már akkor egészen szárazon is a Budapest felé való országúti közlekedés nyitva lévén, a község lakosai a békés foglalkozás és önsegély munkálataihoz visszatértek, az általános mentőmunkákkal elfoglalva már nem voltak. Ezért naponként 1520 kocsi s 50-60 kézi munkás kiállítása, a több, mint 3000 lelket számláló községből a kormánybiztos úr által az agyagosi töltéshez - mindösszesen csak 7-8 napra - valami túlságosan nyomasztó és méltatlan megterheltetésnek nem tekinthető. Végre meggyőződtem arról is, hogy azon kun községek, melyek ezen szakadásnál jobban érdekelvén, mint Kiskunlacháza, a megszakított közlekedés miatt nem is voltak odavonhatók, a folyton igénybevett, bár kevésbé érdekelt, Dömsöd község pedig maga az elzárást nem győzte. Mindezen okokból a kormánybiztos úr intézkedéseit úgy az elzárás kiviteli módja iránt - (melyet Keczkés Sándor k. mérnök buzgó és szorgalmas vezetése mellett már fele részben végrehajtva is találtam) - mint Kiskunlacházának a munkához való bevonása iránt - tökéletesen helyeseknek tartom, és erről a kormánybiztos urat a helyszínen értesítettem." Március 17. péntek, Az apadás a budapesti Dunán csakugyan tartós. A budapestiek már csaknem egy hónap óta várják a „szebb jövőt". A Duna mentében felülről és alulról is, mindenhonnan apadást sürgönyöznek, kivéve Palánkát, ahonnan hat hüvelyk (15 cm) áradást jelentettek és a lentebbi folyószakaszt. (NH0318) Bács határát az árvíz már elborította. A lakosság magasabb helyekre, templomokba, iskolákba, zárdákba költözik. Bács megye a legnagyobb veszélytől csak úgy menekszik, ha az alsó Duna jelentékenyebben le fog apadni. Alsó-Bácskában március 17.-én Palona, Bácsújlak, Dunabökény, Bukin, Vajszka és a szomszéd községek víz alatt vannak. Vajszkán 200 házból 60 már összedűlt március 24-ig. Bácsújlakon az alacsony Duna parti gátat a víz elsodorta. A Bukin-bácsújlaki gáttörés által Bács mezőváros, Szelencse falu került víz alá. (NH0329) A kuskováci töltést e hó 17-én a víz 300 ölnyi (570 méter) szélességben áttörte. A Duna bal parton Mohács alatti szakaszon további 7 gátszakadásról és 9 átömlésről van információnk március 21.-ig bezárólag (4. táblázat). A budai polgárok küldöttsége délután volt a Közmunka és Közlekedési Miniszternél a Soroksári-Duna megnyitását kérelmezni. A küldöttség szónoka, Medrey felkérte a minisztert, hogy ne csak azon szakférfiakat hallgassa ki ez ügyben, akik a Duna szabályozás tervét készítették, hanem a minden érdektől mentes, független szakértőket is, mert csak ezek mondhatnak tárgyilagos ítéletet.