Mészáros Vince: Gróf Széchenyi István al-dunai diplomáciai kapcsolatai (Források a vízügy múltjából 8. Budapest, 1991)

Bevezetés

„Sokat beszélgettünk Beszédessel a Duna szabályozásáról. Kolowrath meg tudná csinálni. "(Franz Anton Kolowrath gróf cseh, nacionalista érzelmű befolyásos politikus, akkor államtanácsos, később kancellár.) „így szólnék hozzá: Ön magas állásában nem cseh többé, - az egész államszervezet javát kell szeme előtt tartania. Nem gondolja, hogy legszentebb kötelessége csakis Ausztria mai és jövendő hasznára tevékenykedni, - hogy tehát nem kell a törökök vagy az oroszok etc. hasznával törődnie, hanem csak Ausztria boldogulásával? A többi országok és minisztereik maguk gondoskodnak magukról . . . Önnek emelnie kell Magyarország adózó képességét... Hogyan? A Duna szabályozásával." - ,Az országgyűlésnek kell ezzel foglalkoznia. Ez felemelné a magyarságot." Dunai útjának tapasztalatait a „Társalkodódban is közreadta. Útleírását szó szerint átvette a „Bibliotheca Romaneasca", az első román irodalmi folyóirat is. Egész úton figyeli a gazdasági viszonyokat. Piackutatást végez, árakat jegyez fel, árumintákat vásárol, a magyar termékek eladhatóságát mérlegeli. Ilyesmiket jegyez fel: „Konstantinápolyba mentem és számos mintát vettem mutatóba, hogy megalapozhassam Pest és Konstantinápoly között a kereskedelmet." (Napló, 1830. szeptember 30.) A kereskedelem és a közlekedés lehetőségei mellett a kulturális kapcsolatokat is értékeli. „Civilizáció! A magyarok végre érintkezésbe kerülnének más népekkel. Most zsákban vagyunk!" (Napló, 1830. szeptember 14.) Súlyosan megbetegedvén, a hajón Waldsteinnek diktált végrendeletében is ez foglalkoztatja: „Magyarország felemelésére csak három eszköz van. Nemzetiség! Közlekedés és végre más nemzetekkel való kereskedési öszvekapcsolás! Ezeket kötöm nektek szívetekre . . . Tegyetek mindent, hogy Buda Pest megszűnjön egy vak zsák lenni, 's ennek elérése végett a Duna vizét hajókázásnak 's kereskedésnek nyitni kell." (Waldstein: Napló, 1830. július 29.) Konstantinápolyban török személyiségekkel ismerkedik, a szultánnak is bemutatják, kereskedelmi kapcsolatokat keres, jó viszonyba kerül Ottenfels-Geschwindt báróval, a konstantinápolyi osztrák internunciussal, azaz követtel, akivel folytatott levélváltásaiból a későbbiekben szemelvényeket is közlünk. Konstantinápolyból szeptember 14-én lóháton indul haza kísérőivel, Görögországon, Bulgárián és Szerbián keresztül. Pozsarevácban megismerkedik Milos Obrenovich szerb fejedelemmel és környezetével, - aki naplóbejegyzése szerint már ekkor „helyeselte a Dunaszabályozást, azt mondta, hogy a legnagyobb mértékben mellette van." {Napló, 1830. október 2.) Pestre visszatérve a Duna szabályozásának és főleg a Vaskapu hajózhatóvá tételének lelkes propagátora lett. Ennek eredményeként 1833. júniusában József nádor javaslatára az uralkodó kinevezte az Al-Duna-szabályozás királyi biztosává. A szükséges felhatalmazásokkal már július 3-án a „Franz I," gőzhajón az Al-Dunára indult a munka felvétele és tájékozódás céljából. Tapasztalatairól - a dokumentumok között olvasható - hosszú jelentésben számolt be a nádornak. A román és a szerb hatóságokkal, személyiségekkel való érintkezése ezt követően vált intenzívvé és tartóssá. A román és a szerb fejedelemségek fölött ellenőrzést gyakorló orosz és török személyekkel kialakult kapcsolatai viszont csak az al-dunai munkálatok időszakára korlátozódtak. Ahhoz, hogy a kötetünkben bemutatott és az érintkezés jellegét tükröző dokumentumokat jobban megérthessük, szükséges némileg tájékozódnunk az említett balkáni fejedelemségek viszonyairól és politikai helyzetéről. A Balkán-félsziget - különösen a Duna, a Kárpátok hegyláncának vonulata és a Fekete-tenger által körülzárt területe - szinte a kora-középkor végéig népek országútja volt. Különböző népek tömegei áramlottak át rajta, melyek hosszabb-rövidebb időre megtelepedve keveredtek az itt élő romanizált őslakosság maradékaival, s lassanként a majdan