Mészáros Vince: Gróf Széchenyi István al-dunai diplomáciai kapcsolatai (Források a vízügy múltjából 8. Budapest, 1991)
A kötetben használt rövidítések jegyzéke
mert egy villámlással, jégesővel kísért heves vihar Báziás 12 kolostornál egy közönséges kis bárkában, a Duna közepén ért, és olyan dühvel és erővel csapott le ránk, hogy a Dunahajózásról, a Duna szabályozásáról és még néhány egyéb dologról egészen megfeledkeztünk stb., míg nem kis riadalmunkra, de nem kevesebb szerencsénkre, teljesen átázva és a jégesőtől alaposan elpáholtán, olyan hevesen vetődtünk egy ködfelhőbe takart homokpadra, hogy attól tartottunk, hogy „az öreg hajó felborul". Másnap reggel Sztenka, Szirinya, Izlás, Tachtalia stb. zuhatagain és örvényein könnyűszerrel átjutottunk. - Ezeken a jelenlegi vízállásnál mindig egészen könnyen és veszélytelenül lehetett áthajózni - most különösen, mióta Vásárhelyi szondázásai a fátyol és lepel nagy részét fellebbentették, melyek ezeket a szörnyen fortyogó és dühöngő hullámokat és mélységeket évezredeken át takarták. - A hajósok régi, nem egyszer kiérdemelt hírneve sokat veszített varázsából, és most már a fenékkutatásban gyakorlatot és tudást szerzett legfélénkebbek is kellemesen érzik magukat, és már „valamennyi akadály éjszakai áthajózására" is voltak példák. Megérkezvén erre a helyre, első teendőm az új-orsovai pasa 14 meglátogatása volt. Lehet, hogy rosszul ítélem meg, de úgy tűnt, mintha ez az ember a megvesztegethetetlen fajtából lenne, amennyiben ugyanis azt kívánnák tőle, hogy egyenesen a kötelessége ellenére tegyen. Éppen ezért óvatosan fedtem fel szándékomat, és miután tudtára adtam, hogy én, mint az én császárom meghatalmazottja, a kapott parancsnak megfelelően cselekszem, és így felmérek, szondázok, robbantok, gátat húzok, egyszóval mindent megteszek, amit a cél szolgálatában jónak látok, kedvességgel avagy erővel, még ha az életemmel fizetek is érte - másrészt nagyon sajnálnám és elszomorítana, ha én őt (a pasát) valamiféle kellemetlen helyzetbe hoznám, és a barátságot, mely Ausztria és a Porta között mindkét fél üdvére oly szilárdan áll, efféle csekélységekkel ostobán megzavarnánk; valóban ostobán, és büntetendőén, mivelhogy e tekintetben a két udvar között Konstantinápolyban létrejött már egy megállapodás, ós ezt meg is erősítették stb. - Sok más célozgatás mellett ez a kijelentésem volt a leghatásosabb, mely a pasát lassacskán arra a kijelentésre késztette, hogy ő bizonyos parancsok nélkül semmit se tehet, - mivel azonban - miként azt szavaimból kivette - főként a Vaskapuról van szó, úgy, bár sajnálattal, de nyíltan meg kell mondania, hogy neki ott most semmi tennivalója nincs, és nekem ezért a szerb és az oláh parancsnokokhoz kell fordulnom. A barátság és jószándék kinyilvánítása után - melyet, úgy tűnt, őszintén és becsülettel mondott - azzal a kéréssel búcsúztam, hogy oltalmazzon bennünket, és azon esetben, amikor mi a két part között kötelet húzunk ki 15 és robbantással egy kis zajt csapnánk, magyarázza meg alattvalóinak, hogy ez semmiféle ellenséges szándékot nem jelent, csupán a szondázást stb. másképp nem lehet elvégezni; mire ő a legnagyobb jóindulattal megígérte, hogy védelmet nyújt nekünk. Mit tesz majd azonban, ha mi munkához látunk, és mi az, amit a saját körzetének és mi az, amit szerbnek tart, nem tudom, majd kiderül. Mindenesetre hagyott egy kiskaput, hiszen ki tudja ma eldönteni hol kezdődik Szerbia? - Most, amikor a törökök és a szerbek, hogy úgy mondjam civakodnak, és a határok jelenlegi vonalát csak az orosz-török megbízottak jelölték ki, akik jelenleg, miként hallom, Milosnál vannak -, akivel legközelebb remélem Milanovacban 10 találkozom. Mindazonáltal valószínű - a csillagok jelenlegi állása szerint -, hogy a határok tekintetében stb. Szerbia fog előnyösebb helyzetbe jutni - a többi már gyerekjáték lesz, amennyiben ugyanis a Vaskapu is bevonható majd ebbe a játékba -, mert úgy hiszem, bizton mondhatom, hogy Szerbia részéről baráti beleegyezésre, sőt segítségre számíthatunk. - Én pedig a pasát, míg mi a felmérést, szondázást stb. el nem kezdjük, igyekszem jó hangulatban tartani; ami talán jelentéktelen ajándékokkal sikerül is. Egyenes, nyílt, életvidám ember, és a jelen pillanatban néhány tucat üveg serbetnek 17 titulált
