dr Szerényi Imre szerk.: Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

II. Dokumentumok a magyar öntözés történetéből

Az állam befektetett tőkéjének kamatait részben közvetlen, részben pedig közvetett úton szednék be. Közvetlen jövedelem lenne, amit a kincstár az öntöző vízért kapna a gazdáktól, a közvetett jövedelmeknek legnagyobb részét pedig egyrészt az általános jólétnek az emelkedése, másrészt az adózó képesség növekedése adná meg. Beható tárgyalás után a minisztertanács az előadott tervezetet általában fontosnak és közgazdasági szempontból helyesnek találta. Különösen fontosnak és sürgősen végrehajtandónak ítélte meg a minisztertanács a Körösök vidékének hajózására és öntözésére vonatkozó tervezetet,de amellett kívánatosnak jelezte azt is, hogy a körösi munkákkal egyidejűleg a nagy öntöző csatorna alapjául szolgáló tiszai duzzasztógátnak és a csatornarendszer felső részének az éoítése is megkezdődjék, ezzel egyidejűleg pedig a két szivattyútelepes hálózat is létesüljön. Előzetes becslés szerint mindezekre a célokra mintegy 37 millió pengő lenne szükséges, amely összeg évi átlagos 5 millió pengős részletekben, tehát mintegy 7 esztendő alatt volna felhasználandó. Szó volt még a minisztertanácson arról is, hogy a szóbanlevő munkák tárgyában az ősszel törvényjavaslat terjesztessék a törvényhozás elé és végül megállapodott a minisztertanács abban, hogy a tervezet ügyében a földmívelésügyi és pénzügyminiszter egymással még tárgyalásokat fognak folytatni. Egyúttal felhatalmazta a minisztertanács a földmívelésügyi minisztert arra, hogy a minisztertanács tárgyalásairól a Kormányzó Úr Ö Főméltóságához jelentést tegyen és Ö Főméltósága előzetes engedélyét kikérje az említett törvényjavaslat benyújtására.