Kaján Imre szerk.: Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)

4. ISMERETLEN SZEMÉLY (? KÁROLY) LEVELE BÁTYJÁHOZ AZ ÁRVÍZ PESTI PUSZTÍTÁSAIRÓL

1 „Buda, Attila utcza Martius hó 20 án 1838. Szeretett bátyám! Pestnek veszedelemmel, s szerencsétlenséggel tellyes szomorú állapotját tollal le nem írhatni — ezt nem is képzelhetni, mert mondom, mióta Magyar honunk fenn áll, ez nem történt, azért e néhány soraimból, mellyek raptim tollamból folynak értsétek országunk díszének Buda-Pest-nek gyászos helyzetét! Martzius 13-án a nagyon megáradt Duna a Január 6-ától hátán fekvő jég mássát felemeli, s magával ragadja, — de összetorlódik a jég Ráczkeve alias Csepely, v. Nyulak szigeténél, s ennél fogva a víz-folyás akadályoztatik, s így esti 10 órakor Martius 13-án mosta már a víz a partokat, s gátokat felülhaladná, és Ó Budát, s Buda külvárosait elborítaná, elönti szép Pestünknek nagyobb részét, melly rettenetes pusztító elem a már úgy is igen rettegő népnek a harangok szomorú kongatása által adatik hírül. — Martius 14-én folytatva növekszik a víz, s a Pesti Therezia, József, s Ferencz városi házak düledezni kezdnek, — öszve is dűlnek — s több száz lakosok, s házi állatok a víznek martalék! lesznek. — Martius 15-én regvei folyvást nő a Duna, s már délután az egész város vízben áll, kivéve a József, az Ujvásár piaczot, az Invaliden Palais s Szt. Ferenczrendi Barátok kolostorának környékét — már e napon a legszebb Uj, s belvárosi házak repedezni kezdnek — az új-piaczon egy 2 emeletes ház (Derra ház) ámbár itt csak a pincze volt a Canalisok által megtöltve, egészen ledült, — itt emberek nem vesztek el, mert látván előre a hasadásokat - siettek kiköltözni — ezen ház bedűlése millyen zavart okozott — képzelheted; így folyvást árad a Duna, s a feltornyosult jég halmokkal zúgó folyó házakat, hajókat, malmokat, s mindent amit ér, magával ragad; így áradott meg a másszor annyi hasznot hajtó, de most teméntelen kárt, s nyomort okozó Duna; Pest városa állapotját, s szerencsétlen lakosinak jajjait egy halandó sem volna képes szóval kimerítőleg kifejezni, annál kevésbé papírra leírni — utczán, udvaron földszinti szobákban mindenütt víz, a lakosok sírnak, jajgatnak, mindenfelől segédségért kiáltoznak közel a kétségbe eséshez menekedni akarnak — de készület nincs, a csónakok igen ritkák — teknőkben, öszveszegezett deszkákon sietnek biztosabb helyekre, de hijába minden felől veszedelem, a házak repedeznek, a külvárosokban majd mind öszve is dűlnek — s biztos hely Pesten nincs, — Martius 16-án a szerencsétlenség s veszedelem szörnyű nagy s leírhatatlan — azért iparkodik minden Budára, s regvei az elsők között mi is mindnyájan élet veszedelem között átmentünk, mert ha csak két perczel később indulunk a rettenetes sebességgel zajló jég örökre eltemet bennünket (a mi hajósink circa 300 váltó for. kaptak). A Nádor az uraságok számára 75 szobát nyittatott Budavári Palotájában, de nem csak Uraságok, hanem számos szegényebb sorsúak is felvétettek. — Lányi ő méltósága családostól a Királyi Palotában lakik, én a Krisztina-városban Attilla utczában fogadtam szállást magamnak - nehezen is fogunk Pesti szállásunkra vissza menni - mert Pesten nincsen 10 ház melly repedezett ne volna. — Martius 16-án s 17-én aki csak mehetett hátat fordított Pestnek, s ment a merre mehetett, számos Urak s fiatal emberek hazájukban elutaztak. — Minthogy a lakosok kénytelenek valának életük megmentéséért minden holmijokat ott hagyni, azért a lopások megakadályoztatása végett a Nádor statáriumot rendelt, mely ki is hirdettetett, s már többen fel is köttettek. — Sok háztulajdonosok, s kereskedők egészen tönkre jutottak — mint vannak Törökék még nem tudom, azt írhatom, hogy az ő utczájokban padlásig volt a víz, házuk ledült, s ők a Sörfőző ház falai közt találtak menedék helyet, s máig is ott tanyáznak. — Hidd el ezeket, mert ezek volendem így történtek — én hányszor kockáztattam életem