Kaján Imre szerk.: Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)

kéznek. Mindegyiküknek északi a folyásiránya, s ez az a körülmény, amely ezeken a jégtorlaszok képződését könnyebben lehetségessé, de egyúttal teljesen megmagyarázhatóvá is teszi. Ráadásul az a tény sem ismeretlen, hogy ezek a folyószabályozások is olykor-olykor valóban hiányosan és néha a jövőre való megfelelő tekintet nélkül készültek el. 17. § A Duna Magyarországon inkább déli irányban folyik, s általában már korábban leteszi az alsóbb vidékeken a rajta képződött jeget, minthogy a hó a felsőbb Duna-vidékeken elolvadna és a jég emiatt lerakódhatna. Amennyiben azonban a külföldi, s szerencsétlenül sikerült folyamszabályozások is tanulságos példaként szolgálnak nekünk, Mózeseink és prófétáink lesznek, s ezenfelül geológusaink és hidraulikusaink számára mind saját tapasztalataik alapján, mind elméletileg ismertek azok a tények: hogy azok a folyók és folyamok, amelyek sík vidékeken áramlanak keresztül, nem mindenütt és folyton-folyvást maradnak egy és ugyanazon mederben; hogy e folyókat a jövőbe való megfelelő tekintetbevetés nélkül nem szabad keskeny gátak közé szorítani, mert ezek a felsőbb vidékekről állandóan lehordott apró kavicsokkal, homokkal és iszappal nagyrészt már feltöltik saját medrüket, s e feltöltődés egyre magasabbá és magasabbá válik, olyannyira, hogy a mindig utána épített gátak ennek következtében végül erőszakosan átszakadnak és ily módon a víz (ha megelőzően nem gondoskodtunk erről), igen gyakran a legszörnyűségesebb pusztításokat szokta véghezvinni. Miután mindezeket a tanulságos tapasztalatokat megszereztük, és megcáfolhatatlan igazságukat tökéletesen beigazolódni engedtük, bízvást remélhető, hogy a Magyarországon elvégzendő folyó- és folyamszabályozások a résztvevő országos bizottságok és szakértők bölcsességének és intelligenciájának köszönhetően, összességükben sikerülni fognak, és a korábbi időkben elkövetett hibák a jövőben nem fognak bekövetkezni. 18. § Amennyiben azonban ezeket a szabályozásokat főképp a Dunán (ha egyelőre ennek is csak Pest és Buda körüli néhány mérföldes szakaszán) akarjuk a lehető leghamarabb megvalósítani, akkor mindenesetre bízvást reménykedhetünk Ő császári és királyi Felségének legkegyesebb atyai gondoskodásában, és mind Ő császári és királyi Fenségének a főherceg Nádornak, mind pedig a magas és legmagasabb országos hivataloknak az ország javára fáradhatatlanul végzett üdvös és áldásos támogatásában. Mindezek ellenére azonban — ha a szükséges eszközök nem is fognak hiányozni, — még több év el fog telni addig, míg ezek a szabályozások megvalósulhatnak. 19. § Ha azonban ez idő alatt Pest és Buda megtámadható és veszélynek kitehető marad, ismét víz alá kerülhet és még jobban elpusztulhat. Ennek újbóli előfordulását lehetetlenné kell tenni. És ki kezeskedik arról, hogy a következő tél nem lesz-e hasonló, mint amilyen az elmúlt volt, és nem fog-e még egyszer bekövetkezni ez a szerencsétlenség, ha nem teszünk megfelelő intézkedéseket. Ha egy ilyen szerencsétlenség valóban mégegyszer bekövetkezne, amit az ég sem akarhat, akkor búcsút mondhatunk kedves álmainknak. Ha ez bekövetkezne, különösen Pest városa sírna és le kellene mondjon reményeiről, amelyeket újbóli felvirágoztatása érdekében kezdett táplálni. De egész Magyarország is elkészülhetne rá, hogy országának legszebb ékességét, ha nem is örökre, de egy igen hosszú időre elveszettnek kell hogy higyje. Egy ilyen ismételten bekövetkező szomorú eset különösen Pest városa számára jelentené elkerülhetetlenül az igazi halálos megrázkódtatást és összeomlást, amely azonban elegendő lenne ahhoz, hogy magának az egész országnak a hitelét is széles e világon megingassa.