Kaján Imre szerk.: Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)

hétnek, amelyek a kirakatok számára tartalékot jelentenének. Eltekintve attól, hogy a terasz nem elég magas ahhoz, hogy a raktárakat sík talajban el lehetne helyezni, s ezért mélyebben kellene kialakítani, valamint hogy a Duna közelsége miatt ez a létesítmény éppen emiatt árvizeknél könnyebben szétrombolható lenne, úgy hiszem el kellene hagyni mindazokat az eszközöket, amelyek a dolgot szebbé tehetnék, hogy a be- és kirakodásnál a kereskedőknek, illetve a gazdáknak ugyanott helyet tudjunk biztosítani. így olybá tűnik a dolog, mintha csupasz hátát mutatná valaki elég ünnepélyesen az érdeklődőknek. Én pedig egészen bizonyosan azt a nézetet képviselem, miszerint minden kirakatot fel lehet használni a haszonlesés érdekében, mégsem hiszem azonban, hogy minden ami plusz százalékot hoz, az szép is. Az így kialakított gátat e terasz nevezett végpontjaitói úgy kellene folytatni, mint bármely más gátat, egészen odáig, amíg a már megépített exundációs gátakkal össze nem kapcsolódik. Mindezek után már a városrészek ezeken a helyeken szépen felemelkednének, s ezekkel a már említett teraszkonstrukciókkal folytatódhatnának. Válasz a házak és a szennyvízcsatornák megtervezésére A házakat illetően - hogy a gazdaságosságot és a szilárdságot összekapcsoljuk, — az öntött vagy a rostélyalapzatra történő építkezést tartom a legcélszerűbbnek. Ez az első olyan alapozás, — amely Angliában és Franciaországban a gyakori, de újabban Németországban is igen elterjedt, — amelyet mindenütt a legnagyobb sikerrel lehet alkalmazni, de különösen olyan területeken teszi a legjobb szolgálatokat, ahol a talaj nem elég szilárd. Más megoldásokkal szembeni olcsósága miatt, s mivel építési szempontból sem okoz semmiféle nehézségeket, úgy hiszem ez a fajta alapozás, amit kivitelezni kell. Cölöpöket leverni költséges dolog, s annál inkább az, mivel tudjuk, hogy a Pest körüli homokréteg meglehetősen mély. Tapasztalatok azonban azt is igazolták, hogy a homokos talajba történő cölöpverés nem nyújtja azt a biztonságot, amit más körülmények között az ember biztonsággal elvárhatna, mivel: először is a homokos talajt a beverés fellazítja, másodszor is a gyakorlatból tudjuk, hogy egy olyan épületen, amelyen rostély (kazettás sávalap)- illetve cölöpalapozást is alkalmaztak, az utóbbi jelentősen megsülylyedt, különösképpen abban az esetben, ahol a víz az alapok között megjelent. Nagy a valószínűsége annak, hogy a víz okozta a cölöpök megsüllyedésére való hajlamát. Hasonló eset adódhatna árvizek alkalmával Pesten is, kivéve ha olyan hosszú cölöpöket használnánk, amelyek egészen a szilárd talajig lenyúlnának (ez azonban a kívántnál sokkal mélyebben fekszik). Ennélfogva úgy hiszem, hogy az elején említett két alapozási megoldás közül az utóbbi, anyagi szempontból tett feltevés mellett is, a szilárdság tekintetében megérdemli az előnyben részesítését a cölöpveréssel szemben. A csatornák úgy lennének a legjobban megkonstruálva, ha a szokásos formában kiviteleznék őket és emellett még 1 1/2 lábnyi vastag mészhabarccsal is körülvennék őket, ami lehetetlenné tenné a víz kívülről való behatolását. Ami a Pesten előforduló építőanyagokat illeti, az e város nagy előnye sok más várossal szemben, hogy ezen anyagok igen nagy választékban állnak rendelkezésre, s a szállítás szempontjából könnyen elérhető távolságban találhatók. Ha felhasználásuknál nem elégszünk meg a második legjobb minőségűnek az alkalmazásával úgy aligha szabadna erről említést tennünk. Itt a fehér pesti és budafoki homokkő az, amelyet az építkezéseknél a leggyakrabban használnak. Azoknak a kísérleteknek az alapján, amelyeket személyesen végeztem, állíthatom, hogy ennek a homokkőnek nem mindig olyan nagy a szilárdsága, mint egy jó égetett téglának. A második hátrány, ami e kőnél fennáll, az az, hogy könnyen felveszi a nedvességet, amit kevés kivétellel majdnem minden új épületen is tapasztalhatunk. Hogy nemcsak a pincében nedvesednek e homokkőfalak, hanem az e fölötti részeken és több raktárépületben is — annak ellenére, hogy ezek újonnan épültek — azt a bennük felhalmozott árukban keletkező kár bizonyítja, amely aligha szün-