Kaján Imre szerk.: Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)
olyan „mentő" az, aki a várost romjaiból újra felépíti és az őt megillető rangra emeli. Tanulmányának is érezhető célja ez: bíztatást adni a csüggedőknek Pest jövőjéről. Biztosítani: Pest csak a kezdetén volt még fejlődésének, mikor az árvíz érte, továbbépülését nem törheti meg a márciusi tragédia. Széchenyi az írást hirtelen —, mondat közepén hagyta abba. Március vége körül erre valamely, az árvízzel kapcsolatos esemény késztethette, mert másképp nem hagyhatta volna nyugodni a befejezetlen gondolat és lelkiismeret. Úgy véljük, az lehetett a kiváltó ok, hogy váratlanul (Wesselényi nyomására) beválasztották őt is a segélyosztással foglalkozó bizottságba, és ott már végre valódi munkát végezhetett az oly szeretett városért. Talán úgy érezte, a bizottsági munka minden leírt szónál többet mond... A kézirat töredékessége ellenére is — világosan mutatja írójának szellemi nagyságát. Közzétételét nemcsak kuriozitása - egy eddig publikálatlan Széchenyi-kézirat bemutatása — indokolja, hanem az is, hogy módosíthassunk az árvízzel kapcsolatban róla kialakult képen: immár ne a passzív-letargikus Széchenyit lássuk, hanem a nagyformátumú gondolkodót, aki az első perctől a város újjáépítéséért fáradt, aki nem tétlenkedett, csak a segítség egy kevéssé látványos módjával tette, amit tennie kell. JEGYZETEK Magyar nyelvű kézirat és egy részének másolata. Széchenyi István kézírásával: 28 lap, 56 oldal Tasner Antal átirata: 10 lap, 14 oldal (a Széchenyi kézirat 11. lap aljáig készült el). Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár Kézirattár Széchenyi-gyűjteménye K 269. Ez a cím Széchenyi sajátkezű (autográf) kézirata élén szerepel. Tasner, aki nemcsak másolta és tisztázta, hanem stilizálta is némileg a gróf fogalmazványát, új címvariánst használ: „Néhány szó a pest-budai árvízről 1 . írta gróf Széchenyi István Martius végnapjaiban 1838." A tanulmány első részét Tasner átiratában közöljük, addig, amíg ez elkészült. Ezt indokolja, hogy Széchenyi kézirata sokhelyütt szinte kibogozhatatlanul kusza, betoldásokkal jelzett, de mégis a végleges szövegben maradt törlésekkel teli. Úgy gondoljuk, a titkár végig megbeszélte urával a véglegesnek szánt szöveget, így az tekinthető igazán befejezettnek. Azt a helyet, ahol a tisztázat véget ér, és utána Széchenyi fogalmazványa ismert csak, természetesen jelezzük. Amiért a fenti indokok ellenére címül mégis a Széchenyi kézírás fölötti címet választottuk az, hogy a Tasner-féle variánst nagyon a sajtó nyelvére alakítottnak érezzük, szemben az eredeti cím jóízű magyarságával. 3 Széchenyi „vázlatkönyveiben" gyűjtötte gondolatait, emellett különböző helyekről mások véleményét is összeszedte! Igy kerültek hozzá Kossuth börtönből írt levelei és a Két Pisztoly fogadósának tiltakozása is, amelyeket korábban közöltünk. A vázlatkönyvekben számos olyan fogalmazás-foszlány található, amelyeket később megjelent müveiben olvashatunk. Jelen kéziratunk 28 oldalas autográf Széchenyi-kéziratából 23 lap a tényleges szöveg, a többi fogalmazvány-töredék, magyar és német nyelven. Egy budapesti: Felszólítás „... az embernek védelmül adva van egy erő, hogy a természet hatalmának ellenállhasson s hogy úrrá lehessen: t.i. a szeretet"; Társalkodó, 1838. 23. (március 21.) szám, p. 85-86. 5 Széchenyi kéziratában (és így az átiratban is) több helyütt kihagyások vannak; pontos adatokra váró helyek ezek. A lapok hátulján lévő utasítás szerint ezeket Vásárhelyi Páltól kellett volna megtudni, aki vízmérnökként teljesíthette is volna ezt a feladatot. Nem került rá sor, így mi is üresen hagytuk ezeket a szöveghelyeket. 6 A „CD. vonal" a pest-budai Duna-felmérésekben a folyó legszűkebb keresztmetszete, a Gellért hegy—Halpiacz vonal. 7 Nádor-sziget = Margitsziget. o Idáig tart Tasner átírása, innen Széchenyi István eredeti fogalmazványát közöljük.
