Kaján Imre szerk.: Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)
Az áruk vesztét, s az azzal csökkenő kereskedői hitelnek csorbulását, valamint egyesek károsodásaik súllyát is nehéz, sőt lehetetlen felszámítni — de mindenesetre tetemes. Miután azonban mindenünnen mutatkozik segéd kéz, és egyedül Bécs eddig elé többet mint N.N. ajándékoza Budapestnek, és felségesen több millióval ajánlkozik kis kamattal, - jól lehet a fentebb érintett osztályiak azt is rebesgetik „Mikép fogna Bécs Pestnek elestén örülnie!" — hogy e tekintetben a kár csak pillanati, és kettőztetett munka és szoros takarékossággal könnyen kipótolható. Mikép anyagi tekintetben — leg sajnosabb veszteségnek — több száz ember létnek olly szörnyű vesztét ide természetesen nem számlálván. Tán tehát azt lehet állítni, minthogy olly tartós s olly nehezen orvosolható következménye van, mellyet azon számtalan szegény árvák szenvedések, kiknek mindene annyi, — sarkaikbul kidűlt házakra vala intabulálva s így most úgyszólván semmin vagy egyedül azon funduson alapul, mellyet a volt háznak romja borít. Mitül közbenvetőleg legyen mondva azt kell tanulniok, hogy valamint veszélyes homokra állítni lakhelyünket, és ha már azt tenni kénytelenülünk, azt okkal, móddal és ügyességgel kellessék cselekednünk, úgy vagyonunkat és kivált „árvák vagyonát" mert ilyenek elveszte valóban mennyekbe kiáltó — soha nem kellene homokra és válubul rakott fecskefészkekre alapítani (intabulálni) — de ha már a homokot sehogy sem kerülhetjük el, egyedül olly rakományokat válasszunk intabulálni vagyon sarkalatéul, mellyek „okkal" móddal és ügyességgel építvék." A szerencsétlen elveszettek olly nagy számát ( ) kikkel ha becsület, honszeretet és bölcsesség egyesít férfiúi munkásságra — úgy kell tekintenünk, mint Budapest regenerálójának és szebb jövendőjének áldozatjait. — pedig leg főképp egy közmondásnak és annak kell tulajdonítanunk, hogy Buda-Pest lakosai a Dunának hasznát mulatsági tekintetben olly felette keveset veszik. A közmondás így hangzik: „Sok hó kevés víz"... a Dunát használóknak, sétálóknak száma pedig olly kitsi — holott sokkal több kellemet nyújt a Buda-pesti pornak s nyári hőségnek elkerülése végett a fölséges folyam s annak több kis szigetei — miképp teljes nyugalomba engedé magát ringattatni a nagyobb szám. Mert hiszen „Sok hó kevés víz!" és az illy közbátorságnak édes malasztja még azokat is inficiálta, s tán egy kissé kelletén túl, kiknek tisztük, ha nem is nagy, legalább egy kis előrelátást parancsol, — melly parancsnak azonban kiki természete szerint azon lépcsőig engedelmeskedhetik, mint amilyen magasságon lelki tulajdonai állnak; — s mikor már megtörtént a baj, a helyett, hogy minden háznak lett volna saját hajója — vagy két sőt három háznak egy hajója — egész utcák valának minden csónak nélkül — és így legjobb akarattal se lehete soknak segíteni, minthogy kinek csolnaka nem volt, tejességgel nem használhatott. — az pedig kinek volt, de emellett számos családja is — mint például nekem — e köz és terhes baj közt, midőn senki előre biztosan nem tudhatta kinek háza dűl előbb rommá, kié nem, mirül most könnyű beszélni, — minthogy most a veszély után tudjuk, mikép állnak házaink, nem hagyhatá el övéit s szomszédjait — félvén, hogy ezeket nem találja többé, ha mások segítségére siet.* Erkölcsi tekintetben végre, leg első pillanatban — s miért tagadjuk — úgy hiszem szinte kiki kibírhatatlannak látá azon csapást, melly nemcsak a két várost, de egész magyar országot is érte, s mély lőn az elkeseredés, — általános az elcsüggedés. — „Családos ember nem fogna itt lakni többé, se gazdagabb uraság, se földes úr, se senki, kinek egyéb helye a világon, s egyenesen illy csapástul fél század alatt se szedhetné magát Budapest fel, a legszebb házak olcsó pénzért más kezébe bocsátva, a kereskedés megrombolva s örökre eltiporva a Magyarnak azon egyedüli központosító helye, melly jövendőjének kifejtésében annyit ígért." — illy s efféle beszédek valának a napi rendiek. E köz elcsüggedésben azonban nem mindenki részesült, de voltak erős lelkűek is, s hála nékiek, kik szóval, tettel példa adással csak hamar fel erősítek ismét testi és lelki tunyaságban *A Leopold város több atyái minden hajó nélkül valának, s csak nekem volt egy csolnakom az az tán 30 nagy házra, mellynek mindegyikében 50 usque 100 lakó volt - egyetlen egy csolnak. 12
