Kaján Imre szerk.: Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)

viselvén keblében örökleg; vagy végre ne viruljon e fel új erővel s fényben tartós egészségre úgy, mint eddigelé soha?" Mi mostanig történt, s pedig olly rövid idő alatt s olly szorongató körülmények közt, mér is kezeskedik hála az egeknek, hogy elpusztításrul szó sincs többé. Mélyen tisztelt Nádorunk valódi energiával felfogá ismét a kormány gyeplőit, s a dúló elemnek annyira tomboló árjai közt, mit csak emberileg rendelni s tenni lehetett, mind az megtörtént. Több emberbarát, kikrül bővebben szóltak hírlapjaink s méltán, hős lelkesedéssel koczkáztatá saját létét, hogy embertársain segítsen. Az adakozásnak számtalan s legnemesebb forrásai nyíltak meg; s keveseket kivéve minden maga körében látva, látatlanul annyit tett, mennyit e vésznapok folyta alatt, midőn senki nem vala bátor létben, csak végbevihetett. Alig egy napja, hogy azt mondhatjuk: ,,bármilly kínosan, s bár milly sebekkel megrakva, de megvagyunk ismét, s lehetni megint kezdünk." Korántsem szándékom e sorokkal legkevésbé is azon hatalmasok és bölcsek véleményét előre elfoglalni, kik Pestnek mostani létét hozzák rendbe, s kik Pest-Buda jövő sorsának fognak adni irányt. De mennyire — mióta lakhelyemet Pesten ütém fel, csekély munkálódásaim körét jobbadán itt tűzvén ki magamnak, s míg bírom — akár kiont a víz akár nem — csak itt szándékozom bevárni végórámat; más részrül pedig éppen most készültem némi gondolatokat Pest-Buda szebbítésérül közre bocsátani mellyeket már régóta szedegetek? úgy hiszem nekem is van egy kis jogom, jó szándékú habár gyarló nézetimet az iránt közleném „valljon mit kelljen cselekedni, hogy Pest ne csak ne pusztuljon el, ne csak ne tengjen bágyadtan, de viruljon ismét fel új erővel s fényben tartós egészségre úgy, mint eddigelé soha." Kiknek a hatalom kezükben, ám lássák aztán, van e egy kis jó mag a mondottakban; s ha van használják — ha nincs, vessék félre. S midőn én cselekszem így, álljanak nézeteikkel mások is elő, mert több szem többet lát, több velő többet emészt meg, s tökéletesen megemésztett s minden oldalrúl kifejtett nézetekre most van legnagyobb szükség; minthogy itt nem mindennapi ügyrül van szó, de olly érdekűrül, mely nem csak magyar hazánk előmenetével, hanem az egész austriai birodalom kifejtésével is legszorosb kapcsolatban áll, s ekkép nagyot kicsit egyaránt illet. Ha pedig tán későn jönnék gondolatim —, terveimmel, s az, mit betegeskedő állapotomban egyedül papírosra tehetek, szerencsésebbek által már mozgásba volna téve és életbe varázsolva, annál jobb; mert hiszen itt az a fő feladás, hogy Buda-Pest ismétt felviruljon teljes épségében, s ez ki által, kinek útmutatása szerint eszközöltessék, a két városra nézve mindegyre megy. A dolognak, mint az most áll, logikája véleményem szerint az: legelsőben is kinyomozni, mi szükséges a szegények és ügyefogyottak fentartására pillanatilag; másodszor tulajdonkép mi érte a két várost, s ennek mi volt hihető oka; és végre a két város biztosságát tekintve, milly kilátásaink vannak, a hihetőség számolata szerint, a jövendőbe. S ezeket kötelesség mindenek előtt kifejteni, mert egyedül ezen előzmények tiszta önkecsegtetés nélküli átlátása szolgálhat útmutatásul mit és kinek mit kelljen cselekedni a két város örök biztosítására, örök biztosítására, mondom; mert ennél sokkal több kell, minthogy Buda-Pest helyzete ollyan — mint a tapasztalás mutatja — mikép itt erőltetés nélkül, egyedül a kedvező körülményeknél fogva, minden hasznos ültetmény sikeresen fogamzik. Mi az elsőt illeti, hogy tudniillik mi szükséges a szegények és ügyefogyottak pillanati felsegítésére: mélyen tisztelt Nádorunk bölcs rendelései, felséges fejedelmünk, az egész fejedelmi ház, több bécsi lelkes uraságok és kereskedőházak bőkezűsége, továbbá azon adakozások, mellyeket Buda-Pest tehetősb lakosai minden órában tesznek és még tenni fognak, és végre mind ezen adományok, mellyek Pozsonytul kezdve nagylelkűleg mindenünen, még a legkisebb falubúi is áradoznak Pest-Budára, e részbeni megnyugtatás iránt váltig kezeskednek; s nincs ok arrul aggódnunk, a nép legügyefogyottabb osztálya létét a legközelebbi szükségtül miként óvhatnók, minek eszközlését eledelmi tekintetben, hála az egeknek, igen könnyíti a múlt évnek általános bősége. Egy budapesti, a Társalkodó számában, vajmi lelkesen és fejére ütve a szegnek fogja fel: mit kelljen most