Kaján Imre szerk.: Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)
20. „EGY HAZAFI" LEVELE SZÉCHENYI ISTVÁNHOZ PEST ÚJJÁÉPÍTÉSE ÜGYÉBEN 1 „Méltóságos Gróf! Van idő mellyben kérdezetlen is szabad, sőt kötelesség szólni főképpen midőn nagy valami forog veszélyben. — Pest, hazánk s iparunk virágzott centruma, észi és phisicai erőnk forrása, nemzeti serdülésünk s dicsőségünk reménye, s Méltóságod gondoskodásainak kedvencze, majd lakhatatlan kőhalommá lett. — Ennek minél gyorsabban újulnia sőt ha lehet szebbülnie kell, ha az említett érdekekről lemondani, és reménytelen sorvadásba talán 50 évre vissza esni nem akarunk. E czélra is csekély véleményem szerint csak egy az út, t.i. az egyesülés. Kétféle aláírási ívet kellene nyitni; az elsőn íródnának az ajándékul ajánlók, kik az adott pénzt soha vissza nem kérnék, ez osztatnék ki az igazán szegények között; másikon azok, kik bizonyos idő múltával vissza veendő pénzt adni készek csekély vagy semmi kamattal; ez adatnék azoknak, kik elég vagyonnal bírnak a kölcsön adónak biztosítására, de az építésre szükséges költségben szűkölködnek; ez is valóban nem kis jótett lenne, mert sok vagyonos is nem tudja, hol találhat szükséges pénzt. Az aláírás elkezdésére s ajánlandó pénzek kezelésére kérném Méltóságodat, kihez az ezelőtt is nagy bizodalomunk e napokban határtalanná lett; meg lehetne e végre kérni reménytele Gr. Károlyi Györgyöt is. Ezt megpendíteni elég volna, s ha jobb mód ennél nem lesz, bizonyosan fogja ezt Mgd eszközleni. — Szegény s mostoha gyermekként tekintett Hazánk nem a panasszal csakfijaival közli bajait, s csak ezektől várja az enyhülést; ha ezek meg nem értik méltóságához illő komoly szózatát, magába zárkózva sírba fog kívánkozni. Méltóságod a haza legnagyobb reményeinek egyike, tegyen érette amit tehet, a most vetendő mag egykor nagy gyümölcsöt hozhat. Erre kéri és serkenti egy Hazafi." Széchenyi István páratlan népszerűségnek örvendett Pest városában. Az ismeretlen levélíró is természetesnek vette hát a híreket a gróf árvízi hőstetteiről, mert mint írja, Széchenyiben „bizodalmunk e napokban határtalanná lett." A levél írójának javaslatai szinte egytől-egyig megvalósultak: a leginkább nélkülözők között segélyt osztottak, Pest városa pedig megkapta a remélt alacsony kamatú kölcsönöket. Az általános aggodalom Pest jövőjével kapcsolatban mozgásba hozta az alkotó erőket. Hamar bebizonyosodott, hogy a város nem pusztult véglegesen a hullámsírba. Legértékesebb része, a Belváros épületeiben nem szenvedett kiheverhetetlen károkat, inkább a városrész déli részén levő értéktelen épületek dőltek. A külvárosok óriási pusztulása — akármekkora tényleges kárt okozott — szinte szükséges feltétele volt annak, hogy Pest a világvárosi, nívót megcélozhassa. 2 A városban az árvíz után támadt megváltozott igényességet az is mutatja, hogy nagyon megnőtt az építési telkek értéke. Korabeli hírek tudatják ugyanis, hogy egy-egy leroskadt ház telkéért többet ajánlottak, mint amennyit az árvíz előtt ugyanezért házastól adtak volna! 3 Nem tudjuk, ki volt az a „Hazafi", aki Széchenyit cselekvésre serkentette, de az bizonyos, hogy az ilyen tettrekész, az első döbbenet idején (a levél március 18-án kelt, tehát mikor még épp csak elvonult a víz nagyja...) már kész programmal kiálló emberek sokaságának kemény munkája volt a főváros felemelkedésének záloga.
