Kaján Imre szerk.: Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)

Angyalképű ifjú lányka Áll amott az ablakon, Szögfürtei bomladozva Lengnek a hó vállakon. Lelkét félelem kínozza Rettegés ül arcain, S a szelíd kebel panasza Nyögve hal el ajkain. Tavaszkora kezdetével Válni léte kéjitül, Olly kín mellyet nem bír a melly Tűrni rendületlenül. Gyötrő bújában kezeit Kétségbesve tördeli, S könnyben úszó kék szemeit Fel istenhez emeli. Itt a vésznek rémölében Megrendül aczélkeblében A legbátrabb férfi szív, S sok bajjal ki szembe szállt S a veszélyben bátran állt, Oltalomra az mást hív; Messze hangzik bús rivajja A sereg zaja felett, De, bár kémleli, sajkája Mentni őt nem érkezett. Tűr ő s fojtva érzetét, Várja sorsa végzetét. Kínos aggás közt hányatnak Búsan így sorscsapottak Előttök midőn egy lakhely Vadrobajjal öszve dűl, És a jajveszéklő néppel A habok alá merül. A halál vég sikoltása Minden eltet elnémít A fal dörgő zuhanása Minden zajt lecsendesít. Látják ott a ház dűltében ön borzasztó sorsokat S elhal a veszély szertében Aggokban a gondolat. Remény vesztve elfásulva Várják ott a zord halált S a szív jajgató fájdalma Tompa némulásra vált. De ím a bús szenvedőknek Csüggedt kebleken írul, A kormánynak feltüntével Új reménysugár virul. Ott az utsza túlsó végén Egy gyors sajka száll elé, Minden szív óhajtja híven Hajina az magok felé. Szívszakadva mellyet kértek lm a sajka már közéig, S annyi ínség és veszély közt Kebleken öröm dereng. És a sajkán félistenként Bátor arczú férfi áll Kinek szíve újjedetlen Száz halál borzalminál. Honossinak (állapotját) kétes ügyét Hordja híven nagy szívén, S nem aggod azok javáért Önnön élte veszélyén. S mentni ember éltet, mellyet Már eljegyze a halál, Bátor lelke elszántával A dühös habokra száll. Örvény felett vészközépen Hajlong lelke sajkája Izmos karral ügyes kormány Azt de biztosan hajtja; S ott a korlátlan dagályon Száz veszély között halad, Győzve minden akadályon A hajó, s bizton szalad. És amerre gyors futása Száll ott áldás leng nyomán Mert százaknak élte men meg A hajósnak csolnakán. S gyorsan erre száll ő mostan Hullám szegve sajkáján Hol veszély között sok élet Vágyva vár segély után. Itt a sajka s elfogadja A reményvesztetteket Köztök férfit, aggot, lánykát, Az anyát s a gyermeket, S bár terhelve könnyen úszik Ált az áradat tavon, S partot érve kiszállítja Mentettit a szárazon. Ott örömkönnyük közt egymás Karjaiba omlanak, S menyurát dicsérve buzgó Hálaimát mondanak. A hajósra ezer áldást Kérnek égtől éltekért, Ámde az hol ezrek éltén Leng halál már visszatért. Mint véd angyal áldást osztva