Kaján Imre szerk.: Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)

sokkal szorgalmasabban folyna mint most, következésképpen ebből több előnyünk származna, ezáltal a közlekedés és az iparűzés megkönnyítődne és megnövekedne, az emberi kapcsolatok megsokszorozódnának, de sok ember többet is keresne és fogyasztana, s ez mind az állam hasznára válnék. A kereskedelemmel foglalkozók a biztosítási költségeken sokat megtakarítanának, és a biztosítók mégsem vesztenének semmit, mert a Dunán lebonyolított üzletek megsokszorozódnának, következésképpen még mindig ugyanolyan sok, ha nem több biztosítást kötni szándékozót találnának, mint most. A városok mindenféle kereskedelemben, lakosság-számban, vám-, sólya- és kövezetpénzekben is szintúgy igen sokat nyernének. Mindezek az előnyök évről-évre csak növekednének és minden esetben oly jelentősek lennének, hogy minden költségnek, amelyet a Duna-szabályozására fordítanánk, a pótlására és megtérítésére néhány év alatt elegendőnek találtatnának. Mivel azonban igen fontos és szükséges, hogy ismerjük azokat az előnyöket és célkitűzéseket, amelyeket egy vállalkozástól, és így itt következésképpen a Duna-szabályozástól remélünk, éppen olyan fontos és szükséges az is, hogy azokat a hátrányokat és a nehézségeket is figyelembe vegyük és meggondoljuk, amelyek minden vállalkozásnál, következésképpen egy Duna-szabályozásnál is előadódhatnak, hogy az előnyöket és a hátrányokat a Duna-szabályozás jó és rossz oldalát egymással összevessük. Vajon a Dunaszabályozáskor előadódó nehézségek és költségek nem oly nagyok-e, hogy már magának a lehetetlennek a határát súrolják? Vajon e mérlegelések után az egész Duna-szabályozás nemcsak gyakori jámbor kívánságaink közé tartozik? Mindezekre a kérdésekre természetesen néhány Úrnak igen gyors válasza van: ,,Csak pénzt ide, és a Duna azonnal szabályozva van" — felelik ezek. De egy ilyenfajta válasz csak annak a bizonyítéka, hogy a Duna-szabályozás tárgyáról nem gondolkodnak elég mélyen, vagy hogy e témához egyáltalán nem értenek. Mert amíg mi nem rendelkezünk a folyószabályozásainkhoz szükséges pénzzel, addig ez más országokban, akik folyóikat már szabályozták, gátakat létesítettek és hidakat építettek, nem volt probléma. És mégis mindezek a szabályozások, az összes gátak, valamennyi híd az 1838-as évben szinte egész Európában tönkrement. Ez következésképpen bizonyíték lehet arra is, hogy ha az embernek van pénze, akkor is képes a folyókat rosszul szabályozni, a gátakat értelmetlenül létesíteni, s a hidakat veszélyesen megépíteni. Tehát nem a pénz szabályozza jól és célszerűen a Dunát, hanem a hidraulikai és a hidrotechnikai ismeretek, amelyek még magát a tapasztalatot is megleckéztetik és megvilágítják, és amely tulajdonságok még pénzért sem találhatók azonnal és mindenütt, mint ahogyan azt sokan hiszik. Ehhez jön még az a körülmény is, hogy mindazok az európai folyók, amelyeket már szabályoztak, a Duna-folyó nagyságával és vízhozamával nem hasonlíthatók össze; tehát már maga egyedül ez a tény is megköveteli, hogy ez ügyben a legnagyobb elővigyázatossággal járjunk el, valamint hogy részben idegen, részben pedig saját kárunkon is tanulva és okossá válva, olyan művekhez juthassunk, hogy ezek után a hidrotechnikai ismeretek, tervek és elképzelések tekintetében beigazolódjék, amit egy költő szerelme mondott szeretőjének: ,,Nem vagyok oly jó, mint amilyennek maga engem hisz." — Mindezekből világosan látszik, hogy gyakran sok tárgyban nem mindig pusztán csak a pénzről van szó, hanem sokkal fontosabb és magasabb célkitűzések forognak kockán. Hogy azonban célunkhoz eljussunk, ezennel bele szándékozunk bocsájtkozni azoknak a nehézségeknek és a hátrányoknak vizsgálatába, amelyek a Duna-szabályozása során előadódhatnak és elő is fognak adódni. Ezek közé a nehézségek közé kell számítanunk: 1. A Duna folyó nagysága és ereje, amely állandóan a hidrológiával foglalkozók szeme előtt kell lebegjen, részben azért, mert a Dunába igen sok olyan folyó torkollik bele, amelyek az időjárás szélsőségeinek állandóan ki vannak téve, s amelyeknek nem mindegyike szabályozható; részben azért, mert maga a Duna is 380 mérföldes hosszúsága alatt az időjárás változás legkülönbözőbb veszélyeinek ki van téve, amelyek a folyó vizének állandóan veszélyes nagyságot és erőt adhatnak. Itt csak az 1838. évi kemény és hóban gazdag télre hivatkozom, amikor is az enyhe tavaszi időjárás a felsőbb vidékeken