Marczell Ferenc szerk.: Az Országos Vízügyi Levéltár (Források a vízügy múltjából 1. Budapest, 1978)
A múltbéli vizerőhasznositássa 1 kapcsolatban mintegy 1500 malom adatai találhatók meg a kultúrmérnöki hivatalok anyagaiban. Erőmüvek tervezésével és épitésével foglalkozó szervek anyagai között elsősorban a Vizierőügyi Hivatal és a Vizerőmü Tervező Iroda fondjait emiitjük: utóbbiban találjuk meg a tiszalöki vizlépcső és erőmű dokumentációját. Az OVL-ben jelentős terjedelemben vannak képviselve azon szervek iratai, amelyek az 1890-es évektől kezdődően a vízrendezés, vízellátás, csatornázás, a községek és városi ipari üzemek vízellátásának kérdéseivel foglalkoztak. Az e témákkal összefüggő kutatás leggazdagabb lelőhelyei a kultúrmérnöki hivatalok, valamint az Országos Vizgazdálkodási Hivatal fondjai. A vízrendezéssel kapcsolatos anyagok jórészt a kultúrmérnöki és a társulati tevékenység kapcsán kele tkeztek,e szervek feladatát képezte a lecsapolások, patakmeder-szabályozások,a belvizlevezetés végrehajtása. Feladatkörüket az államosítások után a területi vizügyi szervek vették át. A magyarországi öntözések történetére vonatkozó iratanyag jelentős része az OVL őrizetébe került. Rendszeres öntözéssel foglalkozó iratokat már az 1880-as évektől kezdődően találunk a kultúrmérnöki hivatalok anyagában s e dokumentumokból nyomon követhető a hazai öntözésügy fejlődése.Komoly forrásértéket képvisel az 1937- ben létrehozott Országos öntözésügyi Hivatal fondja, amelyet jól egészit ki a Hivatal vezetőjének, Lampl Hugónak személyi hagyatéka - a személyek fonccsoportjában. E témakörben az államosításokat követő időszakra vonatkozóan a VIZITERV iratanyaga nyújt értékes tájékoztatást. A levéltári kutatást és feldolgozást mintegy 4500 kötetes könyvtár szolgálja, melynek állománya nagyrészben az egyes szervek irataival együtt került a Levéltár tulajdonába.
