Marczell Ferenc szerk.: Az Országos Vízügyi Levéltár (Források a vízügy múltjából 1. Budapest, 1978)

ködő területi szerveket - kirendeltségeket, felügyelőségeket — hoztak létre. Az ezektől származó iratok jól egészitik ki az államosítás előtti területi vizügyi igazgatás levéltári anyagát. A Duna és a kisebb folyók szabályozásával kapcsolatos iratok és tervek mellett a Duna-Tisza csatorna tervezési munkái, a kikötői épitkezések megvalósítására létrehozott ki-, rendeltségek iratait is e csoportban találjuk. Az intézetek (vili. fondfőcsoport) közül csak a Vizrajzi Intézet fondja emlithető, amely az 1952. évi sajnálatos gyűjtőköri megosztás eredményeként csonka állapotban került az OVL őrzésébe. A testületek közé Cl*• fondfőcsoport) sorolták be a társulatok iratait. Az első magyarországi társulatok az 1810-es években alakultak meg, mégpedig azért, mert az állami folyószabályozási tevékenység nem nyújtott lehetőséget a helyi érdekeket szolgáló munkálatok anyagi fedezésére,ezért az árvízvédelem, a vízrendezések és lecsapolások költségeinek biztosítása a nagyobb arányú szabályozási munkák megindulásának kezdeteitől fogva megoldatlan volt. A Sárviz rendezésekor vetődött fel az a javaslat, hogy hasonló munkálatokat az érdekelt földbirtokosok költségén kellene elvégezni. 1811-ben ilyen célkitűzéssel alakult meg az első vizszabályozó társulat, amelyet újabb és újabb alakulások követtek. Oogi státusukat az 1840:X. tc. rendezte első izben. Az 1871-XXXIX. tc., majd ezt követően az 1885. évi vizjogi törvény már mindenre kiterjedően szabályozta a társulati viszonyokat s az állami ellenőrzés formáit. A felszabadulás után megváltozott birtokviszonyok megszüntették a földbirtokon alapuló működésük és gazdálkodásuk alapjait* 1945-ben felfüggesztették autonómiájukat,majd 1948.