Marczell Ferenc szerk.: Az Országos Vízügyi Levéltár (Források a vízügy múltjából 1. Budapest, 1978)

ahogyan elveszettnek kell tekinteni a vizépitési kerületi fel™ ügyelők iratait is. , Az államositás előtti korszak területi vizügyi szerveinek fondcsoportjában a kultúrmérnöki hivatalok anyagai képvi« selik a legnagyobb értéket. E hivatalok feladata volt a lecsapolási, öntözési, a lagcsövezési, patakszabályozási munkák helyi irányitása. A Földmivelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumban létrehozott Országos Kultúrmérnöki Hivatal felügyelete alatt 1881-ben nyolc kultúrmérnöki hiva

ta It.illetőleg kerületet szerveztek. A mai országterületet figyelembe véve, valamennyi itt működött hivatal iratai megtalálhatók a Levéltárban. Forráskutatás szempontjából külön megemlítendő, hogy 1886-tól e hivatalok feladata volt a vizjogi törvény végrehajtása és ennek kapcsán a vízhasználatok engedélyezése. A kerületi kultúrmérnöki hivatalok iratait jogutódjaik saját irattáraikba olvasztották, igy azok azonos területi csoportosításban maradtak fönn, ilyen körülmények között tehát a mai országterület megyéire vonatkozó "kultúrmérnöki" iratok megközelítőleg teljesnek tekinthetők, s csak kisebb részük került megyei levéltárak őrizetébe. A vizjogi engedélyezés hatósági jogkörében létrejött ún. "vizikönyvi iratok" mind gazdaságtörténeti, mind helytörténeti szempontból különlegesen értékes forrásanyagot képviselnek. Korszerű eszközökkel való feltárásuk, kutathatóvá tételük és közreadásuk a Levéltár kiemelt feladatai között szerepel, különös tekintettel az anyag jogbiztositó jellegére és az. iránta megnyilvánuló igényekre. A folyammérnöki és kultúrmérnöki hivatalok működésük során részben azonos feladatokat láttak el, de nagyobb vizépitési, folyószabályozási munkák lebonyolítására időszakosan mű—