Marczell Ferenc szerk.: Az Országos Vízügyi Levéltár (Források a vízügy múltjából 1. Budapest, 1978)

elnevezéssel kezdte meg működését.Az OVH felügyelete alatt ál­ló intézmény gyűjtőkörét a föntebb emiitett szervekre, inté­zetekre, vállalatokra és társulatokra terjesztették ki, mig a tanácsi felügyelet alatt álló fürdő-, vizmü-, csatornamű vál­lalatok továbbra is a területi levéltárak illetékességi köré­ben maradtak. Az OVL létrehozásával intézményes keretek között lehet biztositani, hogy a vizügyi államigazgatási és a vizgazdálko­dási ágazat egymást csak részben fedő szervezeti körébe tar­tozó szervek nagy mennyiségű és jelentős történeti értéket képviselő iratainak őrzése, feldolgozása, kezelése, feltárása és kutatása korszerű formában valósuljon meg. Végleges megol­dást jelent ez arra a problémára vonatkozóan is, hogy a vizü­gyi szakigazgatási szervek illetékességi köre nem esik egybe a megyei közigazgatási határokkal, ezért a vizügyi igazgató­ságok, a társulatok illetékességi körbe tartozásának kérdése csak ebben a formációban vált világossá. Az 1985. évi adatok szerint az OVL 2856 folyóméter ter­jedelmű iratanyagot őriz, melyben különleges helyet foglal el 12 800 db térkép és 9250 db terv. A gyűjtemény 1984-ben érté­kes új állománnyal bővült; levéltári őrizetbe és kezelésbeke­rült az Országos Vizügyi Főigazgatóság által 1958-ban létre­hozott Tanulmánytár, amely már jelenleg is mintegy 4600 té­telből áll és folyamatosan gyarapszik. Az iratanyagok rendezésénél a területi levéltárak fond­jegyzékei szerkesztésének, valamint a Levéltárak Ügyrendi Sza­bályzatában meghatározott szempontok és alapelvek érvényesül­tek (lásd A területi levéltárak fond jegyzékei 1. rész. Beve­zetés; Szerkesztési alapelvek. - Bp. LOK, 1962.).Az OVL fond­jai jórészükben regisztratúra jellegűek, de indokolt esetben

Next

/
Thumbnails
Contents