Marczell Ferenc szerk.: Az Országos Vízügyi Levéltár (Források a vízügy múltjából 1. Budapest, 1978)

elnevezéssel kezdte meg működését.Az OVH felügyelete alatt álló intézmény gyűjtőkörét a föntebb emiitett szervekre, intézetekre, vállalatokra és társulatokra terjesztették ki, mig a tanácsi felügyelet alatt álló fürdő-, vizmü-, csatornamű vállalatok továbbra is a területi levéltárak illetékességi körében maradtak. Az OVL létrehozásával intézményes keretek között lehet biztositani, hogy a vizügyi államigazgatási és a vizgazdálkodási ágazat egymást csak részben fedő szervezeti körébe tartozó szervek nagy mennyiségű és jelentős történeti értéket képviselő iratainak őrzése, feldolgozása, kezelése, feltárása és kutatása korszerű formában valósuljon meg. Végleges megoldást jelent ez arra a problémára vonatkozóan is, hogy a vizügyi szakigazgatási szervek illetékességi köre nem esik egybe a megyei közigazgatási határokkal, ezért a vizügyi igazgatóságok, a társulatok illetékességi körbe tartozásának kérdése csak ebben a formációban vált világossá. Az 1985. évi adatok szerint az OVL 2856 folyóméter terjedelmű iratanyagot őriz, melyben különleges helyet foglal el 12 800 db térkép és 9250 db terv. A gyűjtemény 1984-ben értékes új állománnyal bővült; levéltári őrizetbe és kezelésbekerült az Országos Vizügyi Főigazgatóság által 1958-ban létrehozott Tanulmánytár, amely már jelenleg is mintegy 4600 tételből áll és folyamatosan gyarapszik. Az iratanyagok rendezésénél a területi levéltárak fondjegyzékei szerkesztésének, valamint a Levéltárak Ügyrendi Szabályzatában meghatározott szempontok és alapelvek érvényesültek (lásd A területi levéltárak fond

jegyzékei 1. rész. Bevezetés; Szerkesztési alapelvek. - Bp. LOK, 1962.).Az OVL fondjai jórészükben regisztratúra jellegűek, de indokolt esetben