Schuller Balázs szerk.: Olvasókönyv a magyarországi reneszánsz bányászatához. Tanulmányok a 2008-as "Reneszánsz év" tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 6. Sopron, 2009)

Szemán Attila: A reneszánsz bányászatának technikai fejlődése

mérőműszernek tartotta, ' és való igaz, hogy már a távolabbi német területeken, így Szászországban sem volt ismert. Tárczy-Hornoch Antal azonban ^Chemnitzer Schinzeug"-nak nevezte meg, azaz magyarországi műszernek tartotta.

37 Bizonyítottan Magyarországon is használták, sőt pillanatnyilag legrégibb ismert ábrázolása is magyar vonatkozású. Magyar neve nincs. A német név szószerint mérő, vagy bányamérő eszközt jelent. A schinen ige ugyanis régiesen „mérni", „bányát mérni" jelentést hordoz. Bár közelebbről meg nem határozott mérőeszközt is jelöl, esetünkben egy konkrét, körülírható mérőeszköztípust takar ez az elnevezés. Frissebb irodalmát Herbert Spickernageltől ismerjük.

38 Alapvetően egy főmüszerből és egy mellékműszerből álló készletről van szó. A főmüszerrel mérő bányamérőt a segítője, figuránsa a mellékmüszer megfelelő pontokra állításával segítette. A két műszert zsinórral kötötték össze. Mindkét műszerhez tartozott egy, egyetlen rúdból álló statív (műszerállvány). A főműszer az, melyet a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Tárának (MNM) gyűjteményében őriznek.

39 Az összeállított schinzeug a XVI. sz. második feléből (Magyar Nemzeti Múzeum, Dabasi András felvétele) 'KIRNBAUER, 1937. 'TÁRCZY-HORNOCH, 1940. ! SPICKERNAGEL, 1972