Schuller Balázs szerk.: Olvasókönyv a magyarországi reneszánsz bányászatához. Tanulmányok a 2008-as "Reneszánsz év" tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 6. Sopron, 2009)

Vladimir Sklenka: A Thurzó-Fugger-társaság házai Besztercebányán

Ami a két középső házat és a Stürzer házat illeti, ezek általában üresen álltak, ha a Thurzók közül senki sem tartózkodott Besztercebányán, akkor a Fuggereknek nem kellett engedély, mert a városban közismert volt, hogy ezeket a Thurzó és Fugger urak saját pénzükből vették meg, több mint 50 éven keresztül birtokolták, erről minden kétséget eloszlató bejegyzések vannak a besztercebányai könyvekben, amennyiben a könyvek a tűzvészben nem semmisültek meg. Mégis a Fuggerek irodai alkalmazottai a két középső házzal kapcsolatosan, melyeket Thurzó János Hans Lángtól 1000 aranyért vett meg, egy, a Rozsnyó város pecsétjével ellátott, hitelesnek tűnő nyugtát mutattak be, ezzel cselekedetük hitelességét igazolva, mivel a házat már régóta az idős Thurzó úr-háznak és a második, mellette álló kisebb házacskát Metzler-háznak nevezik, melyet teljességében Thuzró János úr veje épített. A Stürzer-házat Thurzó urak a besztercebányai Petermann úrtól vették, Wolfgang Glocknitzer vejétől, aki (Glocknitzer), az egyik legrégibb besztercebányai polgár leánytestvérét vette féleségül, mivel itt is ismert volt, hogy a fuggeri tisztviselők által az előző évben eladott házat a Thurzó urak Petermanntól vették meg. " Az Oberhaus / Felső-ház (gross Haus / nagy ház, Oberhaus, Königsbergers Haus / Königsberger-ház, domus Superior nominata Königsberger) 34-es házszám Az Oberhaus a XV. század végén és a XVI. század elején Georg Königsberger besztercebányai polgáré volt, aki azt végrendeletében örököseire hagyta. Mostohafia Georg Kraus-Königsberger visszament Augsburgba és eladta az örökség nagy részét. Thurzó vette meg tőle a házat a hozzá tartozó bányákkal és 2 majorsággal. Az épület a Thurzó-Fugger-Társaság tulajdonában maradt 1526 után is, amikor a Thurzók kiváltak a társaságból. 1548-ban a Fuggerek tisztviselői Hans Frank és Hans Mayer átadták a házat annak tartozékaival együtt a rézmüvek kamarai vezetőjének Christoph Künritz-nek és Wolfgang Hohenwarternek a kamarai erdőmesternek. A ház ezt követően a kamarai hivatalnokok és a káplánok lakásaként szolgált. 1605-ben a ház egy tűzvész során leégett. 1636-tól a kertben temetkezni kezdtek, mivel a protestáns temetőt nem akarták igénybe venni. 1648. május 1-én érkeztek a jezsuiták a 64 JURKOVICH, 2005. 139.0. 92