Schuller Balázs szerk.: Olvasókönyv a magyarországi reneszánsz bányászatához. Tanulmányok a 2008-as "Reneszánsz év" tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 6. Sopron, 2009)
Szemán Attila: A reneszánsz bányászatának technikai fejlődése
bányamérőt gyakran mérőrúddal ábrázolták, mely szakmai jelképnek számított. Az 1556-os Schwazer Bergbuch ábrázolásában már mérőrúddal tűnik fel a "Schiner" (Markschaider). A szögletes fadobozos bányászkompassz régi típus, már XVI-XVII. században is elterjedt volt. Lienpacher, aki később körmöcbányai alkamaragróf lett, maga is foglalkozott térképészettel, de a körmöcbányai térkép csak 1625-ben, a Selmecbányái 1627-ben készült csak el. 48 A címer ábrázolása azonban csak korábbi tevékenységhez kapcsolódhatott! Ugyancsak lehetséges, hogy a korábbi bányatérképek hiányát a hiányosan fennmaradt adatok rovására írhatjuk, hiszen Tárczy-Hornoch professzor talált adatot már 1565-ből a besztercebányai bányatérképezésre. 49 Az 1607-es címeradomány schinzeugját tekintve más oldalról is bizonyítottnak vehetjük, hogy térképezési munkának már a XVI. században is kellett történnie Magyarországon! Hiszen a schinzeug nemcsak a felmérés, hanem egyszersmind a térképrajzolás eszköze is volt. Sőt, a felmérésnek kevés értelme lett volna, ha annak eredményeit nem rögzítik térképen. A felrakó vonalzó és a körző pedig éppenséggel kifejezetten a térképrajzolást szolgálták. Ebben méltán láthatjuk újabb bizonyítékát TárczyHornoch professzor megállapításának, mely szerint „... a bányatérképezés egyik bölcsője az akkori Magyarországon ringott." 50 Megállapíthatjuk tehát, hogy a reneszánsz korának bányászata nagyot fejlődött a megelőző időszakokhoz képest. A fejlődést természetesen mindig a nehezedő természeti viszonyok indukálták, melyek a bányaművelés szintjének mélyülésével meghatványozódtak, ezena területen még az a sajátosság is fennállt, hogy a Magyarország a fejlődés élvonalában szerepel, sőt több újítás egyenesen tőlünk indult ki és terjedt el Európa más bányavidékein is. Az ország nehéz körülményei ellenére bányászatunk magas színvonalú és híres volt. 48 PECH, 1993. 5-35.0. PECH, 1887. 219.0. 49 TÁRCZY-HORNOCH, 1941. 188-189.0. 50 „Wir fühlen uns berechtigt zu behaupten, daß die eine Wiege der Grubenkarten im seinerzeitigen Ungarn stand." TÁRCZI-HORNOCH, 1972.
