Schuller Balázs szerk.: Olvasókönyv a magyarországi reneszánsz bányászatához. Tanulmányok a 2008-as "Reneszánsz év" tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 6. Sopron, 2009)

Szemán Attila: A reneszánsz bányászatának technikai fejlődése

Agricola kifejezetten csak vízemelőgépként említi, noha a szállítás technikája nyilvánvalóan ércszállítást is lehetővé tett volna.

30 A magyarázat alighanem az, hogy ebben a korban ilyen költségű gépet csak a vízemelés érdekében építettek. Az érc mennyisége viszonylag kicsi volt, míg a beömlő víz mennyisége sokkalta több. A meddőt pedig a korszak bányászatában a már nem használt vágatokban és aknákban helyezték el. Erről tanúskodik, hogy a korunkra maradt középkori-koraújkori bányákban a legtöbb bányatérség „berakott" meddővel telt fel, illetve az oldalak mellett halmozták fel azt. Az ércmeddő arány mindezt lehetővé tette. A váltóvízikerék a későbbiekben már termeivény, azaz érc és szükség esetén meddő kiszállítására is szolgált. Delius. 1773-ban külön ismerteti a különböző funkcióra épített gépeket, melyek közül az aknaszállítógép

31 újdonság Agricolához képest. A váltókerék még a XVIII-XIX. században is korszerű vízemelő- és szállítógépnek számított. Sőt, jóval később is használták. Freibergben még 1944-ig üzemben volt egy 1856-ban épített váltóvízikerék.

32 Bányamérés A reneszánsz-kor bányászatának vívmánya a bányatérképezés megteremtése is, bár ez természetesen egy jóval régebben kezdődő folyamat eredménye lehetett csak. A bányamérőknek, azaz Schinereknek már a XIII. században is létezniük kellett, ugyanis a bányaadományozáskor szerepük nélkülözhetetlen volt. Ennek legkorábbi eszközei a mérőrudak és zsinórok voltak. A fokívek és lejtmérők (függőónos szintezők) XIV-XV. századtól, a kompaszok, azaz iránytűk inkább csak a XVI. század elejétől jelentek meg. Ezek beosztásai az órabeosztással egyeztek, azaz kétszer 12-es, vagy 24-es számozással. A bányászatban tartották a hagyományokat, és még a XVIII. sőt a XIX. században is ezeket a beosztásokat használták a 360 fokos beosztású szélrózsa helyett. DELIUS, 1773-1972. már leírta az ércszállító változatot és „fékmünek" (Bremskunst) nevezte 433.§. 31 DELIUS, 1773-1972. aknaszállítógépként fékmünek (Premskunst) nevezi; 7. fej. Érc- és meddöszállítás 433-439.§.), a vízemelésnél pedig vízikeréknek (Von Kunsträder) 9.fej. 2.alfej. 523.§. 32 AGRICOLA, 1556-1985. 223.0. 108. jegyzet.