Schuller Balázs szerk.: Olvasókönyv a magyarországi reneszánsz bányászatához. Tanulmányok a 2008-as "Reneszánsz év" tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 6. Sopron, 2009)

Szemán Attila: A reneszánsz bányászatának technikai fejlődése

Ehhez két láncdobra volt szükség, melyeknek egyikét fent olyan magasan helyezték el, ahová emelni akarták a vizet, vagyis az első vízelvezető lehetőségig. Ennek a dobnak a tengelyét az aktuális meghajtóhoz kellett kapcsolni A másikat pedig lent a vízgyűjtő zsompjában kellett elhelyezni. Pontosan abba a mélységbe, ahová a bányavíz szintjét le akarták süllyeszteni, hiszen a gép ennél a szintnél mélyebbről már nem tudta emelni a vizet. A láncdobokat ácskapocshoz hasonló nagy vaskapcsokkal kellett megerősíteni, hogy a húzó lánc szemei azokba kapaszkodhassanak. Ezek már Agricola szerint - vagyis a XVE században - sem voltak a leggazdaságosabb gépek. A vízemelőgépek további fajtáihoz már kifúrt fatörzsekből készített csőrakatokat használtak. Bár a csőrakatokat a mai gondolkodás általában a szivattyúkhoz kapcsolja, létezett egy olyan vízemelőgép mely szintén csőrakatok segítségével működött. Ez az ún. labdás vízemelőgép. Lószőrrcl tömött, bőrrel behúzott labdákat erősítettek egy hosszú, végtelenített láncra. Ezek a labdák olyan méretűek voltak, hogy két tenyérben elfértek. A gép úgy működött, hogy a börlabdás lánc az előzőkben leírtakhoz hasonló láncdobokon forgott, de felfelé tartó útján csörakatban haladt, melynek furatába a labdák pontosan illeszkedtek. A csőrakat felső végében hosszanti irányú nyílást vágtak az elvezető csatorna irányába, s így az a felhúzott vizet ebbe az irányba öntötte ki. Ez a gép már átmenet a szivattyúk felé, sőt akár a szivattyúk primitívebb formájának is nevezhető. A labdák itt kitöltve a henger belső átmérőjét maguk felett húzták fel a vizet. A vízmentesség azonban egyszersmind légmentességet is jelentett, ezért a labda maga alatt légritkítást is létrehozott. Tulajdonképpen a légritkítást és az emelést együtt megvalósító gépről van szó. Mindenképpen nagyon hasonlít a tényleges szivattyúkra, s legalábbis átmenetet képez a szivattyúk irányában. A XV. század elején, azaz nálunk a Zsigmond-korban kezdték használni a labdás vízemelőgépet. Agricola az egyik labdás vízemelőgép leírásánál kifejezetten Magyarországra is hivatkozik, s a Selmecbányái berendezés képét is bemutatja.

17 17 AGRICOLA, 1556-1985. 215.0. 102. ábra