Schuller Balázs szerk.: Olvasókönyv a magyarországi reneszánsz bányászatához. Tanulmányok a 2008-as "Reneszánsz év" tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 6. Sopron, 2009)
Bircher Erzsébet: Gazdagság vagy szegénység?
1526 augusztusában azonban ismét felkelés robbant ki Besztercebányán: a bányászok fegyverrel támadtak a bánya és a város vezetőire, közülük sokat megöltek, a várost felgyújtották. A felkelést augusztus végére vérbe fojtották, a résztvevők közül sokat megkínoztak, a város főterén kivégeztek. 29 A Thurzó-Fugger vállalkozás helyzetére azonban elsősorban nem felkelés, hanem magyar belpolitika hatalmi viszályai voltak végzetes hatással. Ezekben az években II. Lajos személyében egy gyenge kezű, felelőtlenül gazdálkodó Jagelló ült a trónon. 1525 májusában a Rákos mezején megtartott országgyűlésen Szapolyai János erdélyi vajda, a köznemesi mozgalmak vezére a nemzet érdekeinek védelmében azt követelte a nála gyengébb hatalmi pozícióban lévő királytól, hogy a pénzrontó, áruhiányt okozó, a magyar gazdaságba veszedelmesen nagy szerepet kapott Fuggereket zavarja ki az országból. Az, hogy minden baj okozójának idegen Fugger vállalkozást nevezték meg, nyilván szimbolikus jelentőségű volt. Az áthallás talán nem erőltetett: Szapolyai az idegenek veszélyes befolyásáról szónokolt, legyenek azok a trónon ülő Jagellók, vagy a kincstár állapotát befolyásolni tudó, egy magyar köznemes horizontján hatalmában, gazdasági potenciájában messze túllépő Fuggerek. A Szapolyai által feltüzelt tömeg - minthogy királyt váltani nem volt módjában a Fuggerek ellen fordult. A tömeg a budai Fugger-faktória ellen vonult, s míg Derschwam, a helytartójuk a faktória védelmét szervezte, összecsomagolta az ott lévő értékeket és Besztercebányára szállította, addig a korábbi, Budán ragadt helytartó aláírta a körmöcbányai ezüst és aranybányákról, majd Jakob Fugger nevében lemondott a besztercebányai bányákról is. A beszercebányai Thurzó-házat, melyben a Thurzó-Fugger vállalkozás székhelye volt ugyan megfigyelés alatt tartották Szapolyai emberei, ám a faktor teljes pénz- és árukészletét még így is sikerült Krakkóba menekíteni. A magyar kincstár átvette a bányákat. A Fuggerek, bár megtehették volna, nem árasztották el vízzel a bányákat, abban bízva, hogy belátható időn belül visszakerülnek hozzájuk. Idősebb Jakob Fugger mindent meg is tett ennek a célnak az érdekében. Kereskedelmi bojkottot szervezett a magyar királysággal szemben, hogy kikényszerítse a neki okozott károk megtérítését, a bányák visszaadását. Levelezésbe kezdett az európai uralkodókkal. A szász hercegnek írott levelében FALLER, 1975. 46-149.0.
