Schuller Balázs szerk.: Olvasókönyv a magyarországi reneszánsz bányászatához. Tanulmányok a 2008-as "Reneszánsz év" tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 6. Sopron, 2009)
Bircher Erzsébet: Gazdagság vagy szegénység?
Az akkori Európa legnagyobb országának tekinthető Nemetországban még ilyen rövid életű egység sem tudott kialakulni: az ország számtalan, a partikuláris érdekek mellett elkötelezett fejedelemségre oszlott. Inkább cím, fikció volt a „Szent Római Birodalom" mint valós hatalom, annak ellenére, hogy nevébe eddigre a német jelző is bekerült. 18 A Birodalomnak nem volt saját jövedelme: nem voltak adók, vámok, hadsereg, vagy rendőrség - igaz, ez utóbbiakat az előzőek hiányában nem is lett volna miből fenntartani. A német császároknak nem volt fővárosuk, csak koronázó városuk. A városok megosztva a szerepeket - a hagyományosan egy városban összpontosuló központi funkciókat - mintegy elosztották egymás közt. A pénzvilág és kereskedelem központja Augusburg lett: ott ültek a XV-XVI. században a leggazdagabb és legbefolyásosabb pénzemberek. Európa szinte minden szempontból zűrzavaros hely volt, ahol a világi és egyházi hatalmak egymás közötti viszályát a belső háborúk, valamint az állandó török fenyegetettség is mélyítette. A kaotikus állapotok fölött a rációt példázta az a szilárd hálózat, melyben rend és fegyelem uralkodott. A legjelentősebb kereskedőházak fiókjai, lerakatai, útvonalai természetes módon átléptek a helyi érvényű törvények, adók, szövevényes labirintusán. A zavaros hatalmi ambíciók mellett, sok szempontból, abból élve és azt kiszolgálva, egy, az akkor ismert világ titkos hatalmi centruma épült ki a legnagyobb kereskedőházak, vagy ha másként nézzük, a bankárok főszereplésével. A kereskedők akkor váltak központi figurává az európai gazdaságtörténetben, amikor a megjelent az igény a „nagyüzemi" termelésre, elsők között az ércbányászatban. A bányászat mindig is megkövetelte a kooperációt a résztvevők között, a XIV-XV. századra pedig a művelési viszonyok változása ezt az igényt már megkerülhetetlenné tették. Ugyanezen változások azonban a vállalkozásokhoz szükséges tőke nagyságát is jelentősen felduzzasztottak. Pedig az ércbányászat biztos piaccal bírt ezekben, az évszázadokban. Az arany, ezüst és rézpénzek verése mellett a hadiipar fejlődésével a réz iránti kereslet jelentősen meg növekedett. 18 A „toldalék" inkább szűkítő értelmezésű volt, annak beismeréséről árulkodott, hogy a magukat Nagy Károly leszármazottjainak tekintő császárok már nem képesek Nagy Károlyhoz hasonlóan az egész nyugati világot egyesíteni.
