Schuller Balázs szerk.: Olvasókönyv a magyarországi reneszánsz bányászatához. Tanulmányok a 2008-as "Reneszánsz év" tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 6. Sopron, 2009)

Bircher Erzsébet: Gazdagság vagy szegénység?

nyugodott: a XV. századból fennmaradt városi iratok, számadások szerint vízikereket használtak érczúzásra és őrlésre, az egyre mélyülő bányákból pedig olyan gépekkel emelték ki a vizet, melyet a város tartott fenn. Mátyás uralma ugyan biztosították a város azon jogát, hogy bányabírát választhat magának, ám ez jelentőségében meg sem közelítette annak az intézkedésnek a következményeit, mely a király kincstárat volt hivatott feltölteni. Mátyás háborúi, állandó pénzhiánya azonban nemcsak az adókat hajtatta be kíméletlenül: 1466-ban radikálisan csökkentette az ezüst beváltási árát.

13 A beváltási ár radikális csökkentése ellehetetlenítette a bányákat: a már korábban feltárt ércvagyont kitermelték, ám a további kutatásoktól elálltak. 1479-ben Mátyás a körmöci bányák minden jövedelméről kénytelen volt lemondani, s bár több a bányászatot segítő intézkedést adott ki: a körmöci bányászat sokáig nem heverte ki az erőszakos beavatkozás káros hatását. A város, pontosabban a hét Garam-menti bányaváros számra egyre nagyobb gond volt az elszegényedés okozta tőkehiány mellett, az XV. század végére égető szükség lett volna a pénzre: a bányák nagy része víz alatt volt. A gondok „komplex" megoldására a vállalkozásról újfajta módon gondolkodó Thurzó János tett javaslatot. Ez azonban már átvezet minket a magyar bányászat gazdaságtörténetileg legizgalmasabb periódusához: a XV. század végéhez, a XVI. század első harmadához. 13 BÁNKI - MOLNÁR, 1997. 95.0.