Schuller Balázs szerk.: Olvasókönyv a magyarországi reneszánsz bányászatához. Tanulmányok a 2008-as "Reneszánsz év" tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 6. Sopron, 2009)

Bircher Erzsébet: Gazdagság vagy szegénység?

Zsigmond biztosította azon javak birtokosait, melyeken bányát nyitottak, hogy birtokaikat nem veszik el tőlük, s lemondott az urbura egyharmadáról a földbirtokosok javára. Megmaradt ugyan a királyi kincstár kizárólagossága az arany- és ezüst beváltában, ám az uralkodó hozzájárult, hogy a nyers arany és ezüst egy részét „a házi életben használandó kanalak, edénye... készítése céljából magoknak megtartassák"? A nemesfémek kötelező beváltása amilyen előnyt jelentett a kincstárnak, az ország gazdaságának, annyiban hátráltatta azt, hogy a bányászattal foglalkozók kezében jelentős vagyon halmozódjon fel. Sajátos gondot jelentett a bányák hasznos működtetésében, hogy a kibányászott ércet, vagy az abból előállított fémet nem lehetett a királyságon belül értékesíteni. A felvevő-piachoz az út olyan kereskedő cégeken át vezetett, amelyek hasznukat nem forgatták vissza a bányák fejlesztésébe. Erre pedig egyre nagyobb szükség lett volna: a kézműves termelési mód lassan teljesen eltűnt a bányászatból az üzemméretek növekedésével. A bányavállalkozók egyszerű bérmunkásokat fogadtak fel kizárólag a munka idejére.

9 ,y4 királyok dicsősége a népek sokaságában, az országok dísze és ereje a városok gazdagságában és hatalmasságában van...''''

10 Bányászatunk és bányavárosaink Mátyás uralma alatt Mátyás sok szempontból kivételes képességű uralkodónk volt: a mód, ahogy a saját hatalmával együtt az ország anyagi helyzetét is konszolidálta éleslátásáról és jó helyzetfelismerő képességéről árulkodott. A cél az uralkodói hatalom megszilárdítása volt: első lépésként - minden különösebb reform nélkül - saját kezébe vette a királyi jogok érvényesítését. Megtiltotta, hogy a kincstáron kívül bárki saját pénzt veressen, és ismét érvényt szerezett az Anjouk által bevezetett kötelező nemesfém beváltási rendelkezésnek. Az elődei által elzálogosított vámhelyeket visszavette. Megháromszorozta a királyi sóbányák hozamát azzal, hogy megtiltotta a külhoni só forgalmazását. Ha nagy szüksége WENZEL, 1880. 29-30.O. 8 A külhoni kereskedők megjelenése a magyar nemesfém piacon a korai középkor éveiben is jelen volt a korabeli vámszabások tanúsága szerint. A vámjegyzékek tanúsága szerint az idegen kereskedők gyakran csak magyar ezüstöt, rezet vittek ki az országból. 9 PAULINYI, 2005. 149-165. o. 10 A kiváltságlevelet idézi: KISFALUDY, 1983. 77. o.