Schuller Balázs szerk.: Olvasókönyv a magyarországi reneszánsz bányászatához. Tanulmányok a 2008-as "Reneszánsz év" tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 6. Sopron, 2009)

Bircher Erzsébet: Gazdagság vagy szegénység?

Mint a fentiekből kitűnik, a magyar bányászattörténetben a „reneszánsz korszak" beköszönte nem Corvin Mátyás uralkodásához köthető. A különbség a gazdaság és a kultúra fejlődési dinamizmusának különbségében van. A bányászat fejlődése szempontjából meghatározó jelentőségű volt az Anjouk kora: a királyi hatalom ésszerű és kölcsönös hasznot hozó megosztása alapjaiban változtatta meg a bányászat helyzetét a gazdaságban. A középkori magyar királyság gazdaságában ércbányászatuk kiemelt szerepet töltött be, elméletben megteremtve ezzel a korona lehetséges gazdagságát: a Jus Regale minérale" adományozása az uralkodó joga volt. A bányászkodás lehetőségért az arra vállalkozók „urburát"

4 fizettek a kincstárnak - de csak a kincstárnak.

5 A jog kizárólagossága az Árpád-korra végig jellemző volt, még IV. Béla is ezen jog mentén telepítette újra a tatárjárás után bányavárosainkat. Áttörést hozott a bányászatról való gondolkodásban Károly Róbert és Zsigmond uralma. Károly Róbert volt talán az első olyan uralkodónk, aki a bányászatban bevezetett szigorító intézkedéseinek hatását más területen tett engedményekkel próbálta enyhíteni. A nemesfémek kötelező beváltása szabályozottá és ellenőrizhetővé tette az azokkal való kereskedelmet. A jövedelem nagy - a kamara által meghatározott része - a kincstárat gazdagította. Megerősítették a bányavárosokat jogaikban,

6 hozzájárulva ezzel nemcsak a városiasodás, de a szabad vállalkozások erősödéséhez is. Alapvető változást jelentett ugyanakkor az, hogy a földbirtokkal szemben a bányászathoz kötődő korábban korlátlan királyi jogot - korlátozták, oly módon, hogy a földtulajdonok érdekeit is figyelembe vették. Elérték ezzel azt, hogy a földesurak ne ellenséget, veszélyt, hanem hasznot hozó tevékenységet lássanak a bányászatban. 4 Az urbura az arany esetében az érc egytizedében, a többi érc esetében egynyolcadban volt meghatározva. 5 A bánya, mint vállalkozás szervezeti formája az első időkben a kis területre szorítkozó személyes vállalkozás volt, melyet a müvelés egyre bonyolultabb technikai és technológiai szükségleteit finanszírozni képes társulások váltottak. 6 A hat alsó-magyarországi bányavárost egy közösségként Zsigmond 1405-ben kiadott privilégiuma említi. Ezek a városok a 15. században a királynék jövedelemihez tartoztak, így közigazgatásuk a zólyomi ispánság alá tartozott.