Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Schuller Balázs: Példaképek lázadása? A magyar bányásztársadalom 1956-ban

főmérnöke (Ajka) és más mérnökök tagjai voltak a Petőfi Körnek, mindez lehetséges, de hozzászólásaikkal a megjelent jegyzőkönyvekben nem találkoztam.

66 Mindenesetre bőven volt szó a bányászatról e fórumon, de még az addigiakban oly elvakultnak mutatkozó szakszervezet, 1956. július 28-29-én - eltúlzottan is önkritikus hangulatban - megtartott kongresszusán is hosszasan sorolták sérelmeiket a küldöttek. Az itt elhangzottak összecsengenek a Petőfi Körben az ipar más területeivel kapcsolatban felmerült problémákkal. Az általam már alaposan bemutatott lakáshelyzet mellett főképpen a bérkérdést emelték ki. A munkaversenyt teljes mértékben megkérdőjelezte az a rendszer, hogy a vállalatok hónap végén nem a teljesítmények alapján fizettek, hanem a rendelkezésre álló béralapot osztották el. Ráadásul ebbe az átlagbérbe beépítették a 30%-os földalatti pótlékot is, függetlenül attól ki hány műszakot teljesített a föld alatt. Az idősebb dolgozók panaszai is szóba kerültek, mert a bányászok utolsó évi - fiatalabb éveikhez képest alacsonyabb - keresetük alapján mentek nyugdíjba, ami meglehetősen igazságtalan eljárás volt a több évtizedes munkaviszonnyal rendelkezőkkel szemben.

67 A helyzettel természetesen tökéletesen tisztában lévő minisztérium az év során több alkalommal maga is gyakorolt önkritikát,

68 de a központi tervezés vizsgálati fogságban maga Péter Gábor bírta „beismerésre." A nagy bányász koncepciós per végül a politikai változások miatt elmaradt, és 1953 folyamán Hansági is szabadlábra került. A forradalomig Ajka-Csingervölgyben a csékúti, majd a Jókai bányánál volt főmérnök. 1956. októberében előbb Ajkán, majd a minisztériumban is részt vett a forradalmi bizottság megalakításában. A bukás után disszidált, további sorsáról nem találtam adatot. ÁBTL 3.1.9.V57005 Hansági Imre és társai vizsgálati dosszié, 1945-1951; ÁBTL 3.1.9.V-110 208/24 Varga Béla és társai per, 1953; ÁBTL 3.1.9.V-150361 1956-os monográfia a minisztériumokról. 2325.0. 65 ÁBTL 3.1.9. V-150379. Veszprém megyei ellenforradalmi események. 219-220.O. és MOLMSZMP BB. lO.f. /1957/9. öl. Jelentés a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium Forradalmi Bizottságának tevékenységéről. 66 Az alábbi publikált vitákon esett szó a bányászatról: A Petőfi Kör vitái hiteles jegyzőkönyvek alapján I. Két közgazdasági vita. Szerk.: Hegedűs B. András és Rainer M. János Budapest Kelenföld, 1989. A Petőfi Kör vitái hiteles jegyzőkönyvek alapján. V. Gazdaságpolitikai viták. Szerk.: Hegedűs B. András Budapest, 1994. 67 Gergely, 1983 A. 134-136.0. A kongresszuson felszólaló magasabb beosztású pártfunkcionáriusok, pl.: Fock Jenő, SZOT főtitkár szavai mellőztek minden konkrétumot, de a későbbi szénkormánybiztosok, mint Pothornik József, vagy Havrán István már kézelfoghatóbb javaslatokat tettek a helyzet javítására. Figyelemreméltó a szakminisztériumot képviselő Kocsis Lajos miniszterhelyettes válasza, amiben ígéretet tett a bérhelyzet rendezésére, amint arra alkalom adódik. Bár ígéreteinek semmi alapja sem volt szándékait hitelesebbé teszi, hogy a forradalom után Jobboldali beállítottsága" és „önmagát leleplező" tevékenysége miatt 1957 januárjában eltávolították a minisztériumból. MOL-MSZMP BB. lO.f. /1957/9.01 4.o. Jelentés a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium Forradalmi Bizottságának tevékenységéről. 1957. február 25. és MOLMSZMP 288.f. 25/1957/2. öl. Fehér Lajos a szénügyek különleges kormánymegbízottjának jelentése a Magyar Munkás-Paraszt Forradalmi kormánynak a szénkormánybiztosok 5 hónapos munkájáról és a bányászat helyzetéről. Budapest, 1957. április 23. 5.o. 68 Czottner Sándor miniszter szakmai nyilvánosságnak szánt februári cikkében (még az SZKP XX. kongresszusa előtt!) részletesen szólt az elkövetett hibákról és a termelésben fennálló