Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Schuller Balázs: Példaképek lázadása? A magyar bányásztársadalom 1956-ban

„Bányászaink jelentős része nem lakik a munkaüzem közelében, hanem 5-15 km, sőt nem ritkán ennél is nagyobb távolságból jár munkahelyére ...gyalog ...kerékpáron ...és sokat várakozva autóbuszon.'''' (Az idézet és a képek forrása: A magyar szénbányászok részére 1957-ben 10.000 lakás épült című album. KBM) Átmenet a forradalomba Az 1956 nyarára szabadabbá váló légkörben mind többször és több helyütt kerültek szóba a bányászat problémái is. Több vizsgálati anyag és jelentés említi, hogy a később, mint a forradalom, illetve a sztrájk minden bányavidékre való kiterjesztéséért felelősnek beállított Hansági Imre,

64 a Jókai Szénbánya Hansági Imre (1916. Celldömölk - ?) Sopronban szerzett bányamérnöki diplomát 1940-ben. 1944. őszén mint tartalékos mérnök zászlós teljesített szolgálatot egy utász századnál. Novemberben, hogy frontra kerülését elkerülje jelentkezett a Zala megye területén ekkoriban felállításra kelülő 25. „Hunyadi" SS gránátos-hadosztályhoz kiképzőtisztnek. Döntését az is befolyásolta, hogy felesége és gyermeke ekkor Zalaegerszegen tartózkodott. Alakulatát decemberben kiszállították Németországba, ahol a kapitulációig folytatták a kiképzést, alegysége harci cselekményben nem vett részt. Rövid fogság után hazatért és az Egercsehi bányánál helyezkedett el, de 1946-ban háborús bűntett gyanújába keveredett ezért hét hónapra internálták. Ezt követően ismét bányánál, 1948-tól pedig az Országos Tervhivatalban dolgozott. 1952 novemberében letartóztatták, mert „támogatta Varga Béla és társai kártevők munkáját, mely abból állt, hogy az alapszenet átmentsék az általuk várt rendszerváltozás utáni időre, [siclj" A