Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Somfai Balázs: A bányászok szerepe Veszprém megye ötvenhatos megmozdulásaiban

gyűlésen, hogy zúgolódtak, nem tetszett nekik, hogy én felszólaltam, mivel én voltam eddig a párttitkár. A gyűlés után K. Sándor engem mindjárt megtámadott, és kijelentette, hogy „még ez a szar is engem támadott meg, pedig a szakszervezet eddig csak médiumja volt a pártnak." Én erre azt válaszoltam, hogy eddig sose szóltál a munkások érdekében, csak a hozzád közel állóknak intézted a bérügyeit kedvezően. A megválasztott munkástanács a gyűlés után összeállította az üzem követeléseit, amelyet később ismertettek szóban. Október 28- vagy 29-én ült össze a gyűlés Tapolcán, amelyre mint küldöttet engem is megválasztottak. A gyűlés a 9-es számú Kőbányavállalat központi irodájában volt Tapolcán. Ezen a gyűlésen nem vettem részt végig, csak egyes részletkérdésekre emlékszem, és mivel láttam, hogy itt már nyílt pártellenesség van, az egyik szünetben a gyűlést otthagytam. Erre az késztetett, hogy már a gyűlés előtt felállt a sümegi bánya munkástanácsának elnöke, és megkérdezte, hogy „van-e itt párttitkár, vagy függetlenített pártfunkcionárus." Ezután V. László, a zalahalápi munkástanács elnöke olvasta fel követeléseket, ahol [aztán] tárgyalták az igazgató leváltását, az új igazgató beállítását, személyzeti osztály, munkaügyi osztály megszüntetését és a vállalati ügyész elbocsátását. Tekintettel arra, hogy a légkör nagyon feszült volt, én ezek után otthagytam a gyűlést. Amikor hazaértem, a feleségem sírva mondta, hogy a lakásomon járt[ak] B. Gyula és H. Dezső bányászok. Két alkalommal volt ott egyedül H. Dezső, aki engem keresett, harmadszorra pedig ketten jöttek B. Gyulával. Elmondásuk szerint fel akartak hívni egy borospincébe. Mikor harmadszor odajöttek, bementek a lakásomba és keresték a Rákosi- és Sztálin-képeket. Feleségem közben megkérdezte tőlük, hogy mit akarnak a férjemtől, erre B. kijelentette, hogy mi nem akarunk semmit, mert ezeket is nézem - ekkor megfogta a 6 éves kislányom fejét és csavargatta. Hazafelé menet útközben találkoztam B. Gyulával, aki érdeklődött tőlem, hogy hol jártam. Ezután felelősségre akart vonni, hogy én hogy mertem elmenni erre a gyűlésre, őt miért nem hívtuk el. Azt mondta nekem, hogy én voltam az, aki a bányászok prémiumát elraktam, hogy neki miért nem fizették ki a szállodaköltségét, mikor Pesten volt. B. részeg volt és mind jobban kezdett velem kötekedni. Közben jött egy idegen és az is közbelépett, így B. eltávozott, s otthagyott bennünket. Közben én is mondtam B.-nek, hogy majd beszélgessünk holnap józanul, de nem volt hajlandó eltávozni, csak az idegen ember közbelépésére. Később engem és H. Károlyt kirekesztettek a munkástanácsból, hogy kinek az indítványára azt pontosan nem tudom. Később a munkások beszélgetéséből megtudtam, hogy K. kint járt a bányánál és ott rémhíreket terjesztett. Pl. U. Ilona közölte velem, hogy K. Istvánnal beszélt, aki azt mondotta neki, hogy olyan ideges, mert most hallotta K.-tól, hogy Tapolcán az oroszok már a borjúkat, disznókat lövik agyon, hogy