Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Somfai Balázs: A bányászok szerepe Veszprém megye ötvenhatos megmozdulásaiban

A BÁNYÁSZOK SZEREPE VESZPRÉM MEGYE ÖTVENHATOS MEGMOZDULÁSAIBAN Forrásszemel vények a Veszprém Megyei Levéltár anyagából Közzéteszi: SOMFAI BALÁZS Ez az összeállítás a Veszprém megye területén működött szén-, kö- és ércbányák munkásainak 1956-os szerepléséről kíván adni bizonyos áttekintést. Azaz a bányászoknak - és rajtuk keresztül környezetüknek, a Bakony-vidék népének - forradalmi aktivitásáról legalább vázlatos előképet a mai olvasó számára. Nem annyira az egyéni tettrekészség, a személyes bátorság, példamutatás vagy áldozathozatal bemutatása volt a célom e válogatással, hanem inkább azé a hihetetlenül gyors és szinte pontról pontra azonos reagálásé, amellyel válaszolt az ország népe a pesti utca bálványt ledöntő forradalmára. Különösen így történt ez a Bakonyban, ahol a bányásztársadalom, ez a rendkívül kemény nép zászlóvivője volt a forradalomnak. Bányászöntudatról, munkásszolidaritásról, komolyan vett demokráciáról, aztán a mindennapi gondokról és persze egyéni keserűségről, sőt, elemi indulatokról tudósítanak e források. Ha illő figyelemmel nyúlunk az anyaghoz és a szavak mögött a lényeget is megértjük, érzékeny tanulságot szűrhetünk le saját korunkra nézve is: akkor valóság és nem csupán szólam a demokrácia, ha tételei a társadalmi lét minden szintjén, fent és lent, minden pillanatában, ünnepnapokon és a hétköznapokban is érvényesülnek, a nagypolitikában és a helyi fórumokon egyaránt. A bemutatandó 20, illetve tulajdonképpen 24 forrásszöveg kiválasztásában arra is törekedtem, hogy a többnyire hivatali eredetű iratanyagnak némiképp behatárolt szemlélete mellett is szélesebb bepillantást nyerjen az olvasó az archiváliák világába, legalább a különböző iratfajták felvonultatása által. No de „teljességről" még ebben a viszonylatban sem eshet szó, amint ez az érintett tárgykörnek jóformán korlátlanul bővíthető összefüggéseire, nemkülönben a szövegek területi vonatkozásaira is fennáll. A válogatás általánosnak vélt jellege megengedte, hogy a forrásokban előforduló szereplők bizonyos személyi adatait többnyire kihagyjam; ez alól a közszereplőnek tekinthetők lehetnek kivételek. Némelykor kisebb-nagyobb részeket is elhagytam a közlésből, részint a lényeget nem illető kitérők átugrására, részint újat nem hozó ismétlések elkerülésére. Egyébként is a szövegnek inkább értelemszerű tagolására figyeltem, semmint alakhű, és végképpen nem betűhív átírására. A forrásközlés „szokásos" dilemmáit azzal a természetes gesztussal próbáltam megoldani, hogy közlésemben a korabeli szituációban vélhetőleg