Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Germuska Pál: Komárom megye bányászai az 1956-os forradalomban
A november 3-án utcára kerülő Komárom Megyei Figyelő vezércikke Asztalos János tollából 65 - is bizakodással tekintett a jövőbe: „Lehet, hogy e vezércikk nem született a szabvány-vezércikkek satujában, lehet, hogy tartalma, hangja is szokatlan egyeseknek, de meg vagyunk győződve róla, hogy olvasóink megérzik benne a szellemet, mely diktálta a vágyat, mely szülte az akaratot, mely milliók akarata: szabadon, függetlenül élni, igazán, magyar emberként. " Az ellenállás megszervezése és a második szovjet intervenció November 2-3-án ugyan megyeszerte a hétfői (5-i) békés munkakezdésre készült az emberek többsége, a rádióból és más megyékből érkező, mind erőteljesebb szovjet csapatmozgásokról szóló híreket azonban nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Egyes visszaemlékezők szerint Kisbéren keresztül 3-án folyamatosan szovjet páncélos egységek vonultak ugyan Győr irányába, 66 de a megyében nem volt szembetűnő csapatmozgás. Talán ezért sem zajlottak komoly védelmi munkálatok Komárom megye településein. A 7. gépesített hadosztály hadra fogható részeinek fővárosba rendelésével ráadásul igen szerény katonai erő maradt a térségben, a kb. 700 nemzetőr 67 felszerelése pedig eleve nem volt alkalmas a szovjet gépesített erőkkel való harcra. November 4-én hajnalban a Szovjet Hadsereg 27. gépesített hadosztálya, amely eredetileg a magyar-csehszlovák határ lezárását, valamint Komárom, Esztergom és Tatabánya ellenőrzés alá vonását kapta feladatul, 68 az egyetlen jelentős katonai összevonásra koncentrálta erőit: Komárom-Dunaalmás irányából érkezve Tatán jelentős páncélos erőkkel körülzárta a két laktanyát, ám be sem tette a lábát Tatabányára, Oroszlányba és az északkeleti hegyvidékre. A bekerített tatai Dózsa tiszti iskola rövid tárgyalások után, 10 óra körül megadta magát, és a szovjetek megkezdték az állomány lefegyverzését és minden fegyver és lőszer összegyűjtését laktanya területéről. A baji harckocsiezredet szintén lefegyverezték, még a harckocsik lövegzárait is át kellett szállítaniuk a tiszti iskolára, ahol a szovjet parancsnokság berendezkedett. 69 Csak a tisztek maradhattak a laktanyákban, a sorállományú legénységet szélnek eresztették. A megyeszékhely lakossága a rádióból értesült a szovjet csapatok inváziójáról, és a Kádár-kormány állítólagos szolnoki megalakulásáról. A bányász rádió kora reggeltől a szovjet csapatokkal szembeni utolsó emberig való kitartásra szólított fel. A felhívásra az AVH laktanyánál 4-500 fő 1956 vidéki sajtója. 515. o. 65 Asztalos, 2000) 53. o. 66 Fakász, 1996, 167. o. 67 A BM 1956 után, két és félévi nyomozás alapján mintegy 739 nemzetőrről tett említést Komárom megyéből. ÁBTL, V-150-372, 1. o. 68 Kirov, 2001, 157.0. 69 HL 1956-os gyűjtemény, 1. es., A Dózsa Lövész és Páncélos Tiszti Iskola története.
