Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Rozs András: Baranya megyei bányaüzemek és bányász települések az 1956-os forradalomban

felek. A forradalomhoz hü erők azzal érveltek, hogy „a nemzed felkelés kilépett a párt által megszabott keretbőr és „az egypártrendszer egyszer s mindenkorra eljátszotta szerepét a magyar nép előtt"

m

, a vasasi bányászoknak és munkásoknak nem szabad elfelejteniük a „12 éves szörnyű tiprást", ezért „aki nem sztrájkol, az hazaáruló" és „hazafias kötelesség a sztrájk". A munkások ne hagyják félrevezetni magukat, és követeljenek többpártrendszert, valamint „le Kádárékkal, éljen Nagy Imre és kormánya" - fogalmaztak a pécsi bányavidéken terjesztett röpcédulák szerzői.

183 Velük szemben a Kádár-kormány mellé állt kommunisták, pártvezetők is a röpcédulák fegyvereivel éltek és a bányászok egzisztenciális félelmeire és lelkiismeretére építettek, amikor azzal akarták a munka felvételére, a széntermelés megindítására rávenni őket, hogy Jön a tél nincs szén, nincs munka - nem lesz pénz. Ha nem lesz pénz, nem lesz miből élelmezni magatokat és családotokat". A bányászok társadalmi szolidaritására célozva érveltek azzal is, hogy „ha nem lesz szén, nem indulnak a vonatok", „nem lesz áram, nem dolgozhatnak a ruhagyárak, cipőgyárak, élelmi szerüzemek.. ."

184 A kommunisták agitációja a munka felvétele mellett ugyan természetesen célt ért sok, a megélhetését féltő bányásznál, mégis jelentős számban akadtak közülük olyanok, akik hosszú ideig kitartottak a sztrájk folytatásáért harcoló munkástanács-vezetők mellett. Dobrovics Emil letartóztatását követően Pécsbányán a bányászok egy jelentős számú csoportja éhségsztrájkkal fejezte ki szolidaritását vezetőjével, illetve a sztrájkkal akarták elérni kiszabadítását a rendőrségi fogdából. Az éhségsztrájkot a pécsbányatelepi munkástanács más vezetői, - az időközben a rendőrségi fogdából a bányászok szolidaritási sztrájkja nyomán kiengedett - Biczó Ferenc és Sima László szervezték. A sztrájk központja Széchenyi-aknán volt, november 29-től december l-ig tartott. A sztrájkban mintegy 300-400 bányász vett részt.

1 5 Minimális mennyiségű élelmiszert - kenyeret, szalámit - vittek magukkal, az aknát csövekkel fedték le, hogy sztrájktörők ne hagyhassák el a tárnákat.

186 Sárosi János, a Béke-aknai munkástanács elnöke társaival György-aknán lement a tárnákba, melyek össze 182 „Magyar honfiak! Polgártársak!" Röpcédula, é. n. [1956]. BML, XXXII. 11. Az 1956-os forradalom gyűjteménye. Dr. Jéki Lászlótól átvett dokumentumok, 3. szám 183 „Vasasi bányászok!!" Röpcédula, é. n. [1956]. BML, XXXII. 11. Az 1956-os forradalom gyűjteménye. Dr Jéki Lászlótól átvett dokumentumok. 4. szám 184 Röpcédulák, é. n. [1956], „Bányászok! Régi hősök és fiatalok!", „Bányászok, Bányászasszonyok!", „Bányászok! Munkások!", „Szenet a hazának! A kormány felhívása a bányászokhoz". BML. XXXII. 11. Az 1956-os forradalom gyűjteménye. Dr. Jéki Lászlótól átvett dokumentumok. 5, 6, 7, 12. szám 185 A Dunántúli Napló 1957. december 1-i számában tudósított a pécsbányatelepi sztrájkról. A cikk szerint csütörtökön (november 29-én) 300-an, péntek délután 311-en sztrájkoltak Széchenyiakna VI. szintjén. A cikkíró szerint a bányászok addig maradnak, amíg fő követelésüket, Dobrovics Emil munkástanács-vezető szabadon engedését nem teljesítik. A sztrájk helyszínét csak 23-an, főként idős és beteg emberek hagyták el. - Dunántúli Napló, 1957. december 1. 186 Mesterfalvi Gyula: Pécsbányai „hazafiak". Dunántúli Napló, 1957. augusztus 29.