Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Rozs András: Baranya megyei bányaüzemek és bányász települések az 1956-os forradalomban
politika ideológiailag tarthatónak, illetve védhetönek látszott. A szovjet hadsereg jelenléte tehát nem volt mérvadó e tekintetben, a forradalom lényeges célkitűzéseit a munkáspolitikusok részéről folytatni lehetett, sem a „reakció", sem a nyugati kapitalizmus csábításainak nem kellett engedni, de még a többpártrendszerre való törekvést sem kellett hangoztatni a következetes munkástanácsi politikához. A Kádár-féle Munkás-Paraszt Kormány hatalomra jutása után azonnal nem szüntette meg a munkástanácsokat, hangsúlyozva a szocialista demokrácia fenntartásának elvét. A munkástanácsokról a kormány külön rendeletben intézkedett. A kormány a munkástanácsok újjáalakítását a munka felvételéhez kötötte. A gyakorlatban azonban a munkástanácsok 1956. november 4. után az egész országban tovább éltek, a sztrájkot fenntartották, a nem fegyveres ellenállás gócpontjainak számítottak. 147 A pécsi munkástanácsok utóvédharca még 1956. december első feléig tartott. A munkástanácsok a november 4-i szovjet katonai támadást követő kéthárom nap után ocsúdtak fel bénultságukból és tartottak gyűléseket a további teendők megbeszélésére. A munkástanácsok vezetői, tagjai egyáltalán nem gondoltak arra, hogy a szovjet katonai akció miatt be kellene szüntetni tevékenységüket, hanem továbbra is kiálltak követeléseik érvényesítése mellett. A pécsbányai üzem munkástanácsa 1956. november 6-án tartott gyűlést, melyen a legfőbb kérdés az volt, hogy a szovjet támadás után felvegyék-e a munkát. A pécsbányatelepi munkástanács tagjai úgy érveltek, hogy a munkát fel kell venni, de egyúttal a követeléseiket be kell nyújtani az új kormánynak. Dobrovics Emil szerint a követelések eredménytelenek lesznek, ha nincs mögöttük kényszerítő eszköz a kormánnyal szemben, ez pedig a sztrájk, melynek legfontosabb feladata most a budapesti forradalom megsegítése. Dobrovics javasolta, hogy állítsanak fel sztrájkbizottságot, melynek feladata lesz a sztrájk kérdésében dönteni. A pécsbányai bányászok elfogadták Dobrovics érveit, felállították a sztrájkbizottságot, melynek tagjai a pécsbányatelepi munkástanács tagságából kerültek ki, elnöke pedig Dobrovics Emil lett, mint a munkástanács vezetője. A pécsbányai sztrájkbizottság úgy döntött, hogy fenntartják a sztrájkot, a továbbiakban a bányaüzemben csak fenntartási munkákat végeznek, e célból naponta 108 dolgozó szálljon le a bányába. 148 1956. november 7-én a Sopiana Gépgyárban a pécsi üzemek, bányák munkástanácsai, valamint néhány Baranya megyei munkástanács küldöttei nagygyűlést tartottak. A Sopiana gépgyári munkástanács-fórumra a pécsi bányavidék munkástanácsai is delegálták vezetőiket: a pécsbányatelepi munkástanács elnökét, Dobrovics Emilt, 149 az István aknai munkástanács 14/ Rozs, 2003,321-341.o. 148 PMB, B. 268/1957. Dobrovics Emil és társa büntető pere (a továbbiakban Dobrovics Emil...), Elsőfokú ítélet. Pécs, 1957. május 13. 149 Uo.; PMB, B 625/1957. Sárosi János..., Dobrovics Emil rendőrségi tanúvallomása. Pécs, 1957. május 16.
