Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Schuller Balázs: Példaképek lázadása? A magyar bányásztársadalom 1956-ban
folyamat elhúzódásának több oka is volt, az egyik például az, hogy az Államvédelmi Hatóság helyére lépő Politikai Nyomozó Osztályok csupán tavasszal tudták megkezdeni, és augusztusra úgy ahogy befejezni a munkástanácsok működésének feltárását. Ezt követően újabb letartóztatások kezdődtek, s immáron a „kisbűnösök" elfogására is sor került. 49 A kemény fellépés mellett, az előző kurzushoz viszonyítva sokkal jobb kommunikációval és a jóléti politika kiteljesítésével folytatták a meggyőzést. 50 A bérrendszer többlépcsős rendbetételével helyreállították a bérek elmúlt években felborult egyensúlyát, illetve megvalósították a bányászok korábban annyit hangoztatott kiemeltségét is. Az 1956. december 3-án bejelentett, majd januárban rendezett kiemelt, teljesítményalapú bérezés már csak az elvégzett munkáért fizetett, illetve a 100%-os feletti teljesítésért fizetett prémiumot. 51 Meghagyták, illetve megemelték a pótlékok (földalatti pótlék, liaszpótlék, különlegességi pótlék, túlóra) és a különböző juttatások (illetményszén, hűségjutalom) mértékét. A termelés további ösztönzésére december 22-ig háromhavi hűségjutalmat fizettek ki azoknak, akik legkésőbb december 15-ig felvették a munkát, továbbá, hogy még jobban jelezzék az életkörülmények javítása iránti elkötelezettségüket, a kormány bejelentette 10 000 bányászlakás felépülését az 1957-es esztendőre. 52 A nyomozók munkáját nehezítette, hogy előbb újjá kellett szervezniük a bányászattal foglalkozó Ipari szabotázs-elhárító osztályt, s az ügynökhálózatot is. Ezenkívül a forradalmat követően újra beindult munkaerő- vándorlás és a januári elbocsátások során a későbbi gyanúsítottak jó része az ország más részeire költözött. Mindez megfigyelhető a vizsgálati anyagokban, különösen a következő összesítésben: ÁBTL 3.1.5.0-11804/1-2. köt. Munkástanácsok monográfia. A Politikai Nyomozó Osztályok felépítéséről lásd: Kiszely, 3334.0. és köv. 50 Kádár erről így beszélt munkatársainak: ,Az iparnál például el kell mondani, hogy alárendelt szempont volt a dolgozók életszínvonalának emelése, most ez fordítva érvényesül, a nemzetgazdaságot igenis fejleszteni kell, de annak a fő követelménynek alárendelve, hogy a szocializmus építése csak a dolgozók életszínvonalának együttes emelésével reális." Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága 1956. december 17-i ülésének jegyzőkönyve. In: MSZMP jegyzőkönyvei I. 267.0. 51 MOL XIX-F-17-f 13. d. A Munkás-Paraszt Kormány határozata a szén-, érc- és ásványbányászati dolgozók bérezéséről. Budapest, 1956. december 3; u.o. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 3025/1957. sz. határozata egyes bányászati iparágakban a bérezés rendezéséről. Budapest, 1957. január 22. és a köv. 52 u.o. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 10039/1956. sz. határozata a bányaipari dolgozók 1956. VIII., IX. és X. havi hűségjutalmának kifizetéséről. Budapest, 1956. december 12. és köv.
