Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Schuller Balázs: Példaképek lázadása? A magyar bányásztársadalom 1956-ban

rendszer jellegét és a szovjet-magyar kapcsolatokat, egyúttal kedvező életszínvonal-politikai intézkedéseket hozott. Először is november 10-én bejelentették a bányászati dolgozók 12%-os béremelését, országos szinten pedig (november 13-án) elismerték a munkástanácsokat, mint a munkáshatalom üzemi szintű képviselőtestületeit. A béremelés mögött viszont nem volt jól működő intézményi háttér, Czottner Sándor még a szétzilált minisztériumában sem tudott rendet teremteni, ezért nevezték ki mellé (avagy fölé) decemberben a szénügyek kormánymegbízottjaként Fehér Lajost, a széntermelés konszolidációjának levezénylésére.

37 Addig is a béremelés és a tudatos jutalmazási politika révén rendelkezésre álló novemberi bértömeget sajátosan osztották el. A későbbiekben eltávolított Kassai Ferenc miniszterhelyettes - a kormány vonatkozó határozatát figyelembe véve - az alábbiak szerint rendelte el a kifizetést: a november 1-10 között tényleges munkát végzők számára munkanaponként a munkabéren felül 100%-os jutalmat kell kifizetni. Ilyen munkának számít a fenntartás, karbantartás, szivattyúkezelés és általában a bányák állapotát megóvó mindennemű munka. [Viszont!] Amennyiben a végzett munkát a rendkívüli körülmények miatt átvenni nem lehetett, akkor a bérezésre kiadott irányelvek szerint a munkástanácsok alakítsák ki a végzett munka reális, arányos bérét és a dolgozókat az így kialakított bértétellel és annak 100%-os jutalmával kell kifizetni. [...] A tényleges munkát nem végzők számára a kormányrendelet szerinti bért kelfizetni[\]" Az üzem- és munkástanács vezetőinek belátására bízott hatalmas összegek „visszaélésekre" adtak okot, egyúttal a teljesítmény nélkül is elérhető bér nem ösztönzött a munkára, s a kormány gyengeségét is sugallta.

39 Sokkal nagyobb hatása volt a sajtóban és más fórumokon megindított kampánynak, mely a bányászok társadalom iránti felelősségére mutatott rá, hiszen a fűtési szezon beálltával általános problémává vált a szénhiány. Ezt a munkástanácsok maguk is belátták, és november végén, december elején az ország összes bányájában megindították a termelést. A bérkérdéstől eltekintve itt arra is rá kell mutatnunk, 1956. december 12-én kelt 10 032/1956. sz. kormányhatározat intézkedett Fehér kinevezéséről. Lásd: MSZMP jegyzőkönyvei I. 270.O. 38 MOL XlX-F-17-f 13.d. Végrehajtási utasítás az 1956. november havi bérek kifizetéséhez. 1956. november 29. 39 A minisztérium 1957. január elején, az 1956. október 23-ai és az utána történt események kapcsán célvizsgálatok tartását rendelte el a felügyelete alá tartozó trösztöknél, vállalatoknál. Ennek során többek között vizsgálni kellett, hogy a bérkifizetések mennyire feleltek meg a kormány rendelkezéseinek és a Minisztérium ezzel kapcsolatos utasításainak. Szabálytalan bérkifizetésért tartóztatták le például Szép Endrét a Várpalotai Szénbányászati Tröszt főmérnökét 1957. március 15-én, és több mint két hónapig tartották vizsgálati fogságban. Végül Czottner Sándor miniszter „csupán" írásbeli megrovásban részesítette és az Iszkaszentgyörgyi Bauxit Bányához helyeztette át beruházási ellenőrnek. MOL XIX-F-17-f 13.d. Feljegyzés célvizsgálatok tartásáról. Keltezés nélkül; MOL XIX-F-17-b l.d. Szép Endréné panaszlevele a Nehézipari Minisztérium Titkárságához. Várpalota, 1957. május 8-án; MOL XIX-F-17-b-5 l.d. Fegyelmi határozat. Budapest, 1957. augusztus 21.